Ez egy nagyon finom málnatorta: nem túl édes, nem túl tömény, olyan “kérek még egy szeletet” típus. Egy baj van csak vele: a panda trancsírozáshoz kell némi lelkierő. 🙂 Aki abban nem bővelkedik, kevésbé cuki állat képébe bújtassa a tortát, vagy csak hagyja natúr málnásan, úgy is elég állat lesz. 🙂 Sajnos szeletfotó nem készült, mert szülinapra vittük, pedig belül is látványos az élénk rózsaszín krém váltakozása a csokis piskótával. Ha kíváncsiak vagytok rá, kénytelenek lesztek megsütni. 🙂 Annyit még hozzátennék, hogy az én csak-csokitortát-evő lányom REPETÁZOTT belőle. Ez persze több mindent is jelenthet: vagy nagyon jó a torta, vagy a rózsaszín csodákra képes, vagy erős pandaboncolási hajlamai vannak. Őszintén remélem, hogy valamelyik az első kettő közül. 🙂