Itt van az ősz, itt van újra… eddig stimmel. A folytatással isten bizony próbálkozom azonosulni, több-kevesebb sikerrel. Mondjuk egy finom őszies pite azért lendít valamicskét a dolgon, ilyenkor még majdnem az is elviselhető, hogy már rég elpakoltam (volna) a fürdőruhákat (ha nem lennék lusta 🙂 ), és nemsokára már délben lemegy a nap. Na de ne legyünk ennyire melodramatikusak, még az ősznek is van napos oldala: például a körte, meg a sós karamell (ez talán nem kötelező eleme az ősznek 🙂 ), no meg az omlós tésztakosár (azt hiszem, az évszaki besorolás itt sem állja meg tökéletesen a helyét 🙂 ). Az egész tart-osdiban talán ez utóbbi, az omlós tésztakosár a legeslegjobb, nem bírom megunni! A mascarponehab már tényleg csak hab a tortán.