Ennél a mogyoró mousse tortánál igazán nem érhet minket a vád, hogy spóroltunk a mogyoróval. Mogyorós tészta, mogyorós roppanós réteg, nagyon mogyorós mousse, a torta tetején a karamellizált mogyorótüske (hivatalos elnevezése kerestetik!) pedig – meglepő módon – szintén mogyoró. Aki otthon jelentősebb számban nevel mókusokat, az most megtalálta a tortáját. Akiknél kicsit alacsonyabb az egy négyzetméterre jutó mókusszám, azok se keseredjenek el: még bárkiről kiderülhet, hogy előző életében mókus volt. Ha erre az információra mégse derülne fény, a tortát saját magunk is simán le tudjuk gyűrni, főleg, ha még egy jó adag sós karamellel is nyakon öntjük tálaláskor.
Tudtam, hogy áfonyás túrótortát szeretnék készíteni, ráadásul olyat, ami nagyon gyors, és teljességgel problémamentes, de hogy egész pontosan milyen legyen, arról csak körvonalak voltak a fejemben. Aztán ezek a körvonalak hamar átalakultak, amikor kiderült, hogy abszolút téves elképzeléseim voltak az otthoni kamra- és hűtőfelhozatalról.
Ez egy nagyon finom málnatorta: nem túl édes, nem túl tömény, olyan “kérek még egy szeletet” típus. Egy baj van csak vele: a panda trancsírozáshoz kell némi lelkierő. 🙂 Aki abban nem bővelkedik, kevésbé cuki állat képébe bújtassa a tortát, vagy csak hagyja natúr málnásan, úgy is elég állat lesz. 🙂 Sajnos szeletfotó nem készült, mert szülinapra vittük, pedig belül is látványos az élénk rózsaszín krém váltakozása a csokis piskótával. Ha kíváncsiak vagytok rá, kénytelenek lesztek megsütni. 🙂 Annyit még hozzátennék, hogy az én csak-csokitortát-evő lányom REPETÁZOTT belőle. Ez persze több mindent is jelenthet: vagy nagyon jó a torta, vagy a rózsaszín csodákra képes, vagy erős pandaboncolási hajlamai vannak. Őszintén remélem, hogy valamelyik az első kettő közül. 🙂
Itt van az ősz, itt van újra… eddig stimmel. A folytatással isten bizony próbálkozom azonosulni, több-kevesebb sikerrel. Mondjuk egy finom őszies pite azért lendít valamicskét a dolgon, ilyenkor még majdnem az is elviselhető, hogy már rég elpakoltam (volna) a fürdőruhákat (ha nem lennék lusta 🙂 ), és nemsokára már délben lemegy a nap. Na de ne legyünk ennyire melodramatikusak, még az ősznek is van napos oldala: például a körte, meg a sós karamell (ez talán nem kötelező eleme az ősznek 🙂 ), no meg az omlós tésztakosár (azt hiszem, az évszaki besorolás itt sem állja meg tökéletesen a helyét 🙂 ). Az egész tart-osdiban talán ez utóbbi, az omlós tésztakosár a legeslegjobb, nem bírom megunni! A mascarponehab már tényleg csak hab a tortán.
Azt hiszem, a címmel mindent elmondtam. 🙂 Nincs új a nap alatt, nincs meg fiúgyerek autós torta nélkül túl sokáig. Ez most egy nagyobb kaliberű, 7 éves pasis torta Forma 1 design-nal, versenyautókkal, autópályával. Már csak egy kis szotyit kellett volna szórni a tetejére… Vagy az a foci? 🙂
Van már fent a blogon nutellás torta, de egyrészt nutellás tortából sosem elég :), másrészt nem pont ilyen összeállításban szerepel. Nálunk ez egy nagy-nagy favorit, burkolt tortába is sokszor kerül (pl. a focilabda torta, az emeletes Jégvarázs torta és az autós torta is így készült). Iszonyú finom és totálisan maceramentes. 🙂 Az egyetlen aprócska nehézség… na az majd kiderül a poszt végén. 🙂
Nagyon látványos és könnyen kivitelezhető torta design következik, az ombre petal cake, népiesebb nevén sziromtorta. A kézügyességünket gyorsan félre is tehetjük, most nem lesz rá szükség. Az egész művelethez egy jófajta tortán meg némi krémen kívül nem kell más, csak egy kis zen hangulat. Ha az épp nincs, majd a sziromkészítéstől lesz. Én komolyan nem is értem, miért nem vették fel még a pszichoterápiás irányzatok közé a petal cake készítést: meditatív állapot garantált. Mármint azoknak, akik egy egész kicsit is olyanok, mint én. 🙂
Imádom a tematikus bulikat, legyen a téma bármi (na jó, szinte bármi :)). A kajatéma bulikat különösen. A kedves barátaink által hagyományszerűen megtartott gesztenye-party már évek óta az életünk része, ami – bár nevét speciel más okból kapta – jó ok mindenféle gesztenyés ezmegaz készítésére. Na vajon én mit sütöttem? Senki ki nem találná: gesztenyetortát. 🙂 Az már más tészta, hogy aztán a buliba végül csak a torta ment, én nem. De részleges kárpótlásomul – biztos, ami biztos – legyártottam újra. (Nem kell megijedni, nem őrültem meg a szokásosnál lényegesen jobban, a második torta is alkalomra készült. 🙂 )
Jégvarázs mánia, utolsó felvonás: Olaf, a hóember elkészítése fondantból. Ő virított a cukorüveg jéghegyes, mascarponehabos torta tetején, mint hab a tortán. 🙂 A Jégvarázsos szülinapi zsúr programjainak java is Olaf köré szerveződött, úgyhogy a drága hóember mindenképp megér egy posztot. Meg hát amúgy is döngő léptekkel közeledik a tél, kevésbé világhírű hóember készítéséhez is jól jöhet még egy kis útmutató.
Sweet & Crazy 