Itt van az ősz, itt van újra… eddig stimmel. A folytatással isten bizony próbálkozom azonosulni, több-kevesebb sikerrel. Mondjuk egy finom őszies pite azért lendít valamicskét a dolgon, ilyenkor még majdnem az is elviselhető, hogy már rég elpakoltam (volna) a fürdőruhákat (ha nem lennék lusta 🙂 ), és nemsokára már délben lemegy a nap.
Na de ne legyünk ennyire melodramatikusak, még az ősznek is van napos oldala: például a körte, meg a sós karamell (ez talán nem kötelező eleme az ősznek 🙂 ), no meg az omlós tésztakosár (azt hiszem, az évszaki besorolás itt sem állja meg tökéletesen a helyét 🙂 ). Az egész tart-osdiban talán ez utóbbi, az omlós tésztakosár a legeslegjobb, nem bírom megunni! A mascarponehab már tényleg csak hab a tortán. Következzék tehát egy nagyon őszi pite, csajos délelőttökre vagy pasis délutánokra vagy vice versa! 🙂
Sós karamelles-körtés tart mascarponehabbal – recept
Hozzávalók (24 cm-es piteformához):
Tart kosár:
(az adag felét fogjuk felhasználni)
140 g szobahőmérsékletű vaj
75 g porcukor
1 tojás
250 g liszt
25 g darált mandula
nagy csipet só
Tésztakosár lekenéséhez (opcionális):
olvasztott kakaóvaj
Sós karamell:
100g cukor
pici víz (kb. 1 ek)
100 g habtejszín
50 g vaj
só
Körtés réteg:
(Súlyos időhiány esetén körtebefőttel helyettesíthető)
400 g körte (héjastul) apróra darabolva
25 g (nád)cukor (ízlés és körteédesség függvényében több vagy kevesebb)
pici citromlé (opcionális)
Mascarponehab:
200 g mascarpone
200 g habtejszín hidegen
45 g porcukor (átszitálva)
Elkészítés:
Először is elkészítjük a tart tésztakosarát. Ehhez a vajat kihabosítjuk a cukorral, elkeverjük benne a tojást, majd hozzáadjuk a száraz hozzávalókat. Gyors mozdulatokkal gombócot formázunk belőle, és hűtőben minimum fél órát pihentetjük. Ha kapkodunk, dobjuk a fagyasztóba egy picit! Ha letelt az idő, megfelezzük a tésztát. Az egyik felet nehezebb napokra félretesszük (a fagyasztóba), a másik felet méretre nyújtjuk, és egy kiolajozott piteformába egyengetjük. Ha túllóg a tetején, egy sodrófát végiggörgetünk rajta, az megoldja a problémát. Hűtőbe tesszük újabb fél órára. Ha letelt, nagyon sűrűn megszurkáljuk villával, és kb. 15 perc alatt 180 fokos (légkeveréses) sütőben aranyszínűre sütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni. Ha kihűlt, olvasztott kakaóvajjal átkenhetjük, hogy egészen biztosan tutira megőrizze a tészta az omlósságát (de valószínűleg ez csak felesleges óvintézkedés a részemről). 🙂
Pitesütés közben (vagy akár előtte) elkészítjük a körtés réteget. Ehhez a kicsire kockázott körtét feltesszük főni a cukorral, néha megkeverjük. Ha elfőtte a levét, és megpuhult a körte, lehúzzuk a tűzről. Ha szükséges, citromlével meglocsoljuk.
Amíg hűl a pitetészta, sort kerítünk a sós karamell elkészítésére is. Ehhez a cukrot kevés vízzel egy szélesebb lábasban szétterítjük, és halvány borostyánszínűre karamellizáljuk. Legyünk résen, nagyon gyorsan meg tud égni! Közben a tejszínt felmelegítjük. Ha már szép színe van a karamellnek, hozzáöntjük a forró tejszínt, és addig főzzük, míg érezhetően sűrűbb lesz, és csíkot tudunk benne húzni egy kanállal (azért Mózes jelenetét a Vörös-tengernél nem fogjuk tudni előadni). Ha megvan az állag, lehúzzuk a tűzről, sózzuk (alaposan, ne spóroljunk!), és hozzáadjuk a felkockázott vajat. Simára, fényesre keverjük, kicsit hűlni hagyjuk. Ha már nem forró, a tésztakosár aljába simítjuk, majd ráegyengetjük a körtét. Behűtjük.
Már a finálénál járunk: a mascarponehab következik. Ehhez a tejszínt a mascarponéval és porcukorral kihabosítjuk. Tetszőleges csővel ellátott habzsákba töltjük (én egy nagy zárt csillagcsövet használtam), és a tart tetejére nyomkodjuk. Ha nem vagyunk habzsákozós kedvünkben – előfordul az ilyesmi 🙂 – , akkor a mascarponehabot simán rákanalazzuk a körtés rétegre, majd kanál hátával felborzoljuk, vagy csak egyszerűen elsimítjuk, és már rá is vethetjük magunkat.
Tart rajongóknak feltétlenül ajánlom ezt a citrompitét, no meg a málnás-pisztáciás tartot is.