Vérbeli early adopterhez méltóan az unikornis-láz kirobbanása után röpke 5 évvel hipp-hopp mi is szükségét éreztük, hogy csatlakozzunk a trendhez, és hagyjuk elárasztani az életünket a szivárványszínű jószágokkal. Mondjuk az egyszarvúak világának bájos előszele már akkor meglegyintett minket, amikor pár éve fiúgyerek – feltételezésem szerint fenyítés céljából – rendszeresen bekapcsolta a Pink Fluffy Unicorns Dancing On Rainbows című nagysikerű nóta 24 órás végtelenített verzióját. Az akkor enyészetnek indult agysejtjeimet azóta sem sikerült rehabilitálnom, úgyhogy ha ti még használnátok a sajátjaitokat, semmiképp se hallgassátok meg a számot! Na de az unikornisok visszatértek, és életerősebbek, mint valaha: a legapróbb termetű ember szülinapozásának is szerves részét kellett, hogy képezzék. (Szemfülesek észrevehetik, már a második szülinapi tortánál járunk, és még nincs vége!) Mivel az egyszarvúak terén a szakértelmem erősen megkérdőjelezhető, a fondant unikornis figura készítéséhez professzionális segítséget kellett igénybe vennem: nagykiscsajét. Ennek köszönhetően a remekmű szigorú (nagyon szigorú) felügyelet mellett készült, nagykiscsaj – a ránehezedő felelősség súlya alatt – kategorikusan elzárkózott attól, hogy a képzeletemet is igénybe vegyem a művelet során. Nemcsak a faroktincseknek kellett kötött színsorrendben követniük egymást, de arra sem kaptam engedélyt, hogy szájat faragjak a négylábúnak: “Mert így cuki!” – hangzott a megdönthetetlen érve. A nagy ügybuzgóság közepette arra már sajnos nem futotta, hogy a drága állat szivárványos frufruja mellé füleket is eszkábáljak. Könnyen lehet viszont, hogy durva nemtörődömségemmel megkíméltem szegény párát egy maradandó idegrendszeri károsodástól – már amennyiben az ő jelenlétében is felcsendülne véletlenül az ominózus nóta. Hogy gyermek lekenyerezése teljeskörű legyen, házi izomalt nyalókák is készültek a nagy eseményre. Vélhetően ezen a ponton már senki nem hiányolta volna a tortát, de nyilván nekem is jár egy kis öröm, úgyhogy lett marcipánkrémes torta is eperrel. Örültem is neki kellően, és szerencsére nemcsak én.

Jöjjön is hát a recept, útmutató, miegymás!

Marcipánkrémes torta recept eperrel, házi izomalt nyalóka, fondant unikornis

Hozzávalók (18 cm-es tortaformához):

Piskóta:

3 tojás

150 g cukor a sárgájához

60 g cukor a fehérjéhez

265 g liszt

3/4 csomag sütőpor

1,15 dl olaj

1,15 dl tej

csipet  só

50 g reszelt marcipán (opcionális)

Marcipánkrém:

600 g tej

220 g marcipán reszelve (nem burkolómarcipán, hanem 1:1 mandula-cukor arányú!)

6 tojássárgája

50 g étkezési keményítő (kukoricakeményítő)

130 g cukor

6 db lapzselatin

50 g vaj

220 h habtejszín hidegen

+ további marcipán ízlés szerint

+120 g eper apróra kockázva

Mascarponehab a torta külsejére:

290 g mascarpone

180 g habtejszín hidegen

60 g porcukor

+ céklapor, porrá őrölt liofilizált áfonya vagy más természetes színezék a díszítéshez

Házi nyalóka:

izomalt cukor

saslikpálca, fogpiszkáló, nyalókapálcika

szórócukor, cukorgyöngy

Fondant unikornis figura:

fehér fondant

csipetnyi fekete fondant a szemekhez

ételfesték (lehetőleg gél állagú)

kevés keményítő

lüszterpor (opcionális)

Marcipánkrémes epres torta készítése:

A piskóta sütését már előző nap megejthetjük. Én reszeltem bele marcipánt, de a kisült piskótában nem igazán éreztem az ízét, úgyhogy ettől szerintem el lehet tekinteni. A fehérjét kihabosítjuk a kisebb mennyiségű cukorral, a sárgáját a nagyobbal. A sárgájás habhoz hozzáöntjük a tejet és az olajat, elkeverjük, majd beleszitáljuk a száraz hozzávalókat. Gépi habverővel átkeverjük, majd spatulával óvatosan hozzáforgatjuk a fehérjehabot. Két tortaforma aljába sütőpapírt terítünk, elfelezve beleadagoljuk a masszát, és kb. 35 perc alatt – légkeverés nélkül – 180 fokos sütőben készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. Kivágjuk a formából, és fejjel lefelé, rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.

A marcipánkrém következik. Ehhez a tejet (néhány kanálnyi kivételével) feltesszük főni a reszelt (vagy belecsipkedett marcipánnal). A marcipán szépen fel fog oldódni benne. Ha szeretnénk, hogy legyenek majd benne marcipán darabkák, akkor a kész krémbe a végén még nyugodtan csipkedjünk bele további marcipánt – ez amúgy sem árt, mert a kész tortában kevésbé érződik a marcipános íz, mint amikor csak a krémet kóstolgatjuk magában. A tojások sárgáját kikeverjük a keményítővel, cukorral és a kimaradt pár kanál tejjel. Amikor a tej épp elkezdene forrni, levesszük a tűzről, és apránként a keményítős masszához adjuk, folyamatos keverés mellett. A hőkiegyenlítés után visszatesszük a tűzre, és sűrű puding állagúra főzzük. Ha kész, az előzőleg jéghideg vízbe áztatott, majd kicsavart lapzselatint feloldjuk a marcipánkrémben, majd hozzáadjuk a vajat is. 20 percre hűtőbe tesszük. Ha már csak langyos, a hideg tejszínből habot verünk, és a marcipános krémbe forgatjuk. Kis időre hűtőbe tesszük.

Amikor a marcipánkrém állaga megfelelő, összeállítjuk a tortát. A két piskótát vízszintesen 2-2 lapba vágjuk, és az egyiket egy tortaforma aljába helyezzük. Rákenjük a marcipánkrém harmadát, majd megszórjuk a felkockázott eper harmadával. A rétegzést folytatjuk, piskóta, marcipános krém, eper sorrendben, a sort piskótalappal zárjuk. A tortát két órára hűtőbe tesszük.

Ha megdermedt a torta, elkészítjük a burkolásra szánt mascarponehabot. Ehhez a hideg tejszínt a marcarponével és porcukorral együtt habbá verjük. A mascarponehabból egy-két kanállal kiveszünk, és céklaporral, porrá őrölt liofilizált áfonyával vagy más természetes színezékkel tetszés szerint színezzük. A tortát kivesszük a tortaformából, és bevonjuk a fehér habbal (ehhez segítség itt). Én két részletben vontam be a tortát, és a második bevonásnál kapta meg az akvarelles beütést, de ez akár egy menetben is elvégezhető. Ez úgy történik, hogy a színezett mascarponehabból a torta oldalára elszórtan egy kis kenőkéssel kis krémpamacsokat viszünk fel, melyet aztán a simítóval elhúzunk – ugyanúgy, ahogy a torta burkolásánál tettük. Ezt addig csinálgatjuk, míg elérjük a kívánt hatást. A tortát tálalásig hűtőbe tesszük.

Házi nyalóka készítése izomaltból:

A házi nyalóka készítés egy egészen egyszerű művelet, amihez izomalton, saslikpálcikán és szilikonlapon kívül semmire nincs szükség – persze ha van nyalókaformánk, az nagyon menő (nekem nincs). Az izomalt egy cukoralkohol, melynek lassú a felszívódása, ráadásul fogszuvasodást sem okoz, így a bűnös nyalókabizniszben a kicsit konszolidáltabb irányt képviseli. Ráadásul nem karamellizálódik, hanem igen szimpatikus módon megőrzi átlátszó színét, nem kell glükózsziruppal sem javítani az állagán, úgyhogy nyalókakészítéshez roppant ideális.

Na szóval, az izomalt gyöngyöket egy lábasba szórjuk (öntőrésszel ellátott lábas előnyben!), és olvadásig melegítjük. Az izomalttal ne spóroljunk, mert egész biztosan lesznek olyan nyalókák, amik megfolynak, és nem fogjuk őket utána használni (a gyerekek természetesen nagyon udvariasan ezeket is szívesen eltüntetik). Ha színes nyalókákat szeretnénk, a felolvasztott izomaltba ételfestéket is keverhetünk (egy fogpiszkálóval érdemes egészen pici mennyiséget belekeverni). Hagyjuk méz sűrűségűvé hűlni, hogy kellően lassan terüljön majd, és ne akarjon szerteszét folyni. A szilikonlapot egy nagy deszkára fektetjük. Fontos, hogy a felület nagyon sima legyen, mert már kis vízszintproblémáknál is az izomalt a neki tetsző irányba kezd folyni. Ha már érezhetően lassan önthető az izomalt, nagyon lassan kis “tócsát” öntünk a szilikonlapra, majd ráfektetjük a saslikpálcát, óvatosan megforgatjuk, hogy mindenhol bevonja az olvasztott izomalt. Megszórjuk a cukorgyöngyökkel vagy szórócukorral, és békén hagyjuk. A deszkát nem emelgetjük, nem pakolásszuk, mert ha nem dermedt meg az izomalt, el fognak deformálódni a nyalókáink. Aztán öntjük is a következő nyalókát. A nyalókák helyét úgy tervezzük meg, hogy legyen hely a pálcáknak. Ha időközben túlságosan lehűl az izomalt, pár másodperc alatt rámelegítünk, aztán várunk, míg felveszi újra a lassan önthető állagot. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a célközönségtől tisztes távolságba helyezzük (és a párától is), és csak akkor vesszük le a szilikonlapról, amikor teljesen megszilárdult. Pár napot páramentes helyen boldogan elvan.

Fondant unikornis készítése egyszerűen:

A fondant unikornis már jó pár nappal korábban is elkészíthető. Először kevés keményítőt gyúrunk a használni kívánt cukormasszához, hogy hamarabb megszilárduljon, majd nekiállunk az alkotás folyamatának. A fondant unikornis az a bájos teremtmény, akinek nagyobb a feje, mint a teste, úgyhogy első lépésben gyúrunk egy nagyobb és egy kisebb gömböt. Ahhoz, hogy szép sima legyen a gömbök felszíne, érdemes nagy erővel préselni a fondantot a tenyerünk között. A testet alaktalan körte formájúra simítgatjuk, majd egy fogpiszkálót szúrunk a tetejébe, méretre törve (az unikornis feje búbjából kiálló fogpiszkáló nem szép látvány). Az egyszarvú testét hűtőbe tesszük, hogy gyorsabban megkeményedjen.

A fejnek szánt gömböt kedves formájúra simogatjuk. Bár a definíció meglehetősen tágnak tűnik, érezni fogjátok: minél életszerűtlenebb és a lehető legkevésbé hasonlít egy valódi ló fejére, annál közelebb jártok a megoldáshoz. A legjobb módszer ehhez, ha a szemek tájékán ujjunk oldalával kicsit ellapítjuk az arc felső részét. Pici fekete fondantból szemeket készítünk: ha van igényünk két azonos méretű szem előállítására, akkor érdemes a két szem mennyiségével megegyező masszát együtt összegyúrni, majd megfelezni: így a legkönnyebb azonos méretű szemeket gyártani. Bár amint a mellékelt ábra mutatja, még így sem lehetetlen elvéteni.

A szemeknek icipici mélyedést csinálunk az arcon, és kis vízzel a helyükre tapasztjuk őket, majd a fejet a már kissé megkeményedett testre tűzzük. Jöhetnek a lábak. Itt is az a legcélszerűbb, ha mindig egy lábpárnyi masszát gyúrunk össze, majd henger formájúra görgetjük a közepén elvékonyodva, és megfelezzük. A testhez illeszkedő részén ellapítjuk, és kis vízzel a helyére tapasztjuk. A féligkész unikornist behűtjük.

Jöhetnek is az ikonikus részletek: az egyszarv, a frufru, sörény és farok. Ehhez a fondantot az elvárt színeknek megfelelően színezzük. A szarvhoz két azonos színű kukacot hengerítünk, majd összetekerjük. A belsejébe fogpiszkálót szúrunk, és behűtjük egy rövid időre. Ha kicsit szilárdult, az egyszarvú homlokába lyukat szúrunk egy fogpiszkálóval – figyeljünk, hogy ne tágítsuk ki a lyukat. A szarvból kiálló fogpiszkálót kissé megnedvesítjük, majd homlokon döfjük vele a jószágot. A sörényhez és frufruhoz – a házi minőségellenőr jóváhagyásával – vékony színes kis kukacokat gyúrunk, és a szarv köré, illetve az unikornis fejének hátoldalára applikáljuk. Végül jöhet a szivárványos farok. Ehhez is kukacokat gyúrunk, majd összetekerjük őket, és a farpofához illesztjük.

Ezen a ponton engedjük, hogy a vizsgálóbiztos még egyszer alaposan szemügyre vegye a művet, és megtegye végső kritikai észrevételeit, miszerint: szükségeltetik még két rózsaszínű pofi és némi csillámpor a szarvra. A pofikat egy díszítőcső segítségével kiszúrjuk a kinyújtott rózsaszín fondantból, majd némi lüszterporral átsimítjuk a szarvat. Ha szeretnénk elkerülni, hogy a drága állat arca is csillámos legyen, akkor ezt a műveletet vagy a még nem homlokba szúrt szarvon végezzük el, vagy tartsunk valamit a szarv alá a kenegetés közben. Nyilván az én egyszarvúm csillámos fejű lett, de hát ahogy az ismert mondás is tartja: több csillám, több boldogság.

Ha nálatok nem olyan kijátszhatatlan az ellenőr figyelme, szájat is faraghattok az unikornisnak, illetve két fül is jól tud mutatni még, de azért azt már tényleg csak hardcore strébereknek javaslom.

Most már nincs más hátra, minthogy a megdermedt tortát felékesítjük a remekbe szabott házi nyalókák seregével és a csillámos unikornissal. A dőzsölésre hajlamosak egy-két habcsókot is elhelyezhetnek a tortán. Aztán evés!!!

Egyéb állatok, például fondant bagoly, cica és kutya is készült már remegő kezeim között, nézzétek meg az útmutatókat. Ha pedig további marcipános sütire vágytok, irány az E-80 torta gyártás!

Ha tetszett a poszt, örülök, ha megosztod. Kövesd a Sweet and Crazy Facebook oldalt, hogy ne maradj le semmi érdekesről! Várlak az Instagramon és a Pinteresten is!