Apró gyermek hatéves lett, mely esemény hatására felébredt bennem a sürgető vágy a zselatin buborék készítésre. Az elhatározást majdhogynem maszatmentes tevékenységek sora követte, a vízibombák kötözgetése okozta gyötrő rémálmok pedig belátható időn belül csillapodtak, így a zselatin lufi gyártás felkerült az ép ésszel is vállalható konyhai elfoglaltságok listájára.

Hogy a zselatin lufikat ne egy nejlonzacskóban kelljen átnyújtani az ünnepeltnek, egy eper-kókusz mousse torta is került alájuk – mégiscsak egyszer hatéves az ember. Az egyszer hatéves aztán a tortát a döntő pillanatban kis híján fejre ejtette, úgyhogy lehet, hogy jövőre mégiscsak nejlonzacskót kap inkább.

Zselatin buborék, zselé lufi készítése házilag és eper-kókusz mousse torta recept

Hozzávalók (18 cm-es tortához):

Kókuszos vajas lapok:

2 tojás

100 g puha vaj

100 g cukor

30 g kókuszreszelék

70 g liszt

őrölt vanília vagy vaníliakivonat

egy citrom reszelt héja (kezeletlen)

Eper mousse:

280 g eper pürésítve (passzírozni nem kell)

1 tojásfehérje

50 g cukor

3,5 lapzselatin (1 lap 1,7 g)

125 g habtejszín hidegen

Kókusz mousse:

190 g Lino Lada kókuszkrém

150 g tej

165 g habtejszín hidegen

4 lapzselatin

pár csepp citromlé

egy citrom reszelt héja

Zselatin buborék:

kb. 15 db vízibomba lufi

60 g porzselatin

120 g víz

1 csepp gél állagú ételfesték

lüszterpor (opcionális)

+ Lino Lada kókuszkrém és mascarpone 1:2 arányban, ha szeretnénk némelyik zselatin buborékot magaslatra helyezni

+ kókuszreszelék a torta tetejére

Zselatin buborék, zselatin lufi készítése házilag:

A zselatin buborékokat nagyjából bármennyivel korábban elkészíthetjük: légmentes dobozban tárolva vígan elvannak. Első feladatunk a zselatin buborékok leendő formáját adó vízibombák előkészítése. Ezt végezhetjük úgy, hogy felfújjuk a lufikat szimpatikus méretűre (érdemes többféle méretet fújni, az jól mutat a tortán), megkötjük, és kész. Ebben az esetben a lufik nem lesznek teljesen sima gömbölyűek, hanem éktelenkedni fog a tetejükön egy kis pukli. Ha ez olyasmi, amivel nem tudunk megbarátkozni (én természetesen nem tudtam), akkor kénytelenek leszünk a lufi felső puklis részét összekötözni a lufi szájával, hogy nyerjünk egy szép gömb formát. Na most ha valaki azt állítja neked, hogy egy felfújt lufi két végét összekötözni gyerekjáték, az nem a barátod. Úgyhogy én nem is tennék ilyet. Helyette viszont ismertetem a lépéseket:

1. A vízibomba lufit a vágyott méretre fújjuk. 2. Grabancon ragadjuk a lufi felső puklis végét. 3. A lufiban a levegőt kicsit lejjebb tuszkoljuk, hogy hosszabb legyen a puklis vég. 4. Az immáron kellemesen hosszú puklis véget a lufi bekötetlen szájához húzzuk. 5. Módszeresen megszabadulunk az ujjainkat fedő hámrétegről, értsd: a két véget (a puklist és a puklitlant) összecsomózzuk egymással. 6. Leltárba vesszük a károkozás mértékét. 7. Értékeljük a végeredményt, a következőképpen: Ujjunk és idegeink cafatokban, lufi ép – elégséges. Ujjunk és idegeink cafatokban, lufi szintúgy – elégtelen. 8. Fogadalmat teszünk a hasonló projektek jövőbeni kerülésére. 9. Mérsékelt örömmel a következő lufiért nyúlunk.

A jó hír viszont, hogyha átküzdöttük magunkat a lufikötözgetés szívderítő élményén, már semmi baljós fordulatra nem kell számítanunk. Miután letöröltük véres verejtékünket a vízibombákról, a kezünkbe formaelválasztó sprayt fújunk, ennek híján pár csepp olajat öntünk. Összedörzsöljük a tenyerünket, majd átmasszírozzuk olajos kezünkkel a lufik külsejét. A tenyérolajozgatást, ha szükséges, ismételjük, de nagyon vigyázzunk: a lufira tényleg csak a tenyerünkről kerüljön lehetvékony mennyiségben zsiradék. Ezt a kevés olajat gyakorlatilag magába fogja szívni a lufi: ennyi pont elég lesz ahhoz, hogy amikor a lufit majd ki akarjuk szedni az elkészült zselatin buborék belsejéből, akkor könnyű dolgunk legyen. Ha ennél többet használunk, a zselatin nem fog megtapadni a lufin. A lufikat tálcára állított rácsra sorakoztatjuk. Ha maradtak még megtépázásra váró idegeink, akkor a lufikat hurkapálcákhoz, fogpiszkálókhoz is erősíthetjük (én, felismerve a korlátaimat, erre már nem vállalkoztam), és egy hungarocel lapba döfködjük.

A zselatint kétszeres mennyiségű vízbe áztatjuk, egy csepp ételfestékkel színezzük, és amennyiben van, lüszterport is keverünk bele (én kb. negyed kávéskanálnyit használtam). Ha megduzzadt a zselatin, fél perc alatt folyósra mikrózzuk, majd hagyjuk langyosra hűlni. Jöhet is a lufik zselatinban fürösztése. Alapesetben kétszer érdemes megmártani a lufikat, hogy kellően masszív legyen a végeredmény, és ne essenek össze a kész zselé lufik. Mivel nálunk éppen a mártás előtti pillanatban érkezett a postás, az én zselatinom kicsit sűrűre hűlt, úgyhogy jó vastagon sikerült az első kört mártani, mert nyilván lusta voltam rámelegíteni. De ez éppenséggel cseppet sem probléma: ha ti is vastagon mártjátok, akkor egy réteg is elég. Folyósba viszont könnyebb szépen mártani, úgyhogy azért inkább ezt javaslom. Ha a lufikat megmártottuk a szájuknál tartva (itt jól tudnak jönni a stréberek által a lufikhoz applikált fogpiszkálók), hagyjuk őket jól lecsepegni, majd újra a rácsra sorakoztatjuk. (A lufik száját ne mártsuk zselatinba!) Stréberék természetesen a lufikat pálcikástul a hungarocelbe döfik. Mire az első kör mártogatással végzünk, már márthatjuk is a második kört. Ehhez mindenképp újra rá kell melegíteni a zselatinra. Ha megvagyunk a második körrel is, akkor egy egész nap áll rendelkezésünkre, hogy kiheverjük a megpróbáltatásokat.

Másnap ilyenkor pedig már csak annyi a teendő, hogy ollóval sebet ejtünk a lufik zselatinnal nem borított, száj körüli részén. A lufi ettől legtöbbször már magától elengedi a megkeményedett zselatint, és szép illedelmesen összezsugorodik, hogy nekünk már csak ki kelljen vennünk a zselatin buborékból. Ha a lufink nem ilyen jó magaviseletű, a nyíláson benyúlva húzzuk el óvatosan a lufit a zselatintól: fokozatosan mindenütt el fog válni, és ki tudjuk szedni. Végül a zselatin buborék nyílását ollóval még kicsit igazgathatjuk. Ha nálatok is jött a postás, akkor ez nem feltétlenül olyan egyszerű, az enyémek például jó vaskosak lettek, de legalább pingpongozni is lehet velük. És ezennel meg is vagyunk: előállt egy csapat jóvágású zselatin buborék, melyek alig várják, hogy rákerüljenek egy szimpatikus eper-kókusz mousse tortára. Mivel totál kemények és nem ragadnak, nagyon barátságosan tárolhatók nagyjából a végtelenségig.

Eper-kókusz mousse torta készítése:

A kókuszos vajas lapokkal kezdünk. A vajat kihabosítjuk a cukorral és a tojásokkal. Hozzákeverjük a lisztet, kókuszreszeléket, vaníliát és citromhéjat. Pár csepp citromlével ízesítjük. Egy sütőpapírral borított tepsin kikenjük a masszát úgy, hogy a sütés után majd ki tudjunk vágni egy 18 és egy kb. 15-16 cm átmérűjő kört a tésztából. 180 fokos, légkeveréses sütőben 10 perc alatt készre sütjük. Ha kihűlt, kivágjuk a körlapokat.

Az eper mousse-hoz a pürésített eper nagyjából harmadát feltesszük főni. Ha már csípősen meleg, feloldjuk benne a korábban jéghideg vízben megpuhított, majd kinyomkodott zselatinlapokat. Hozzákeverjük a többi eperpürét, és félretesszük. A tojásfehérjéből a cukorral vízgőz felett habot verünk. Ha már feloldódott benne a cukor, levesszük a tűzről, és úgy habosítjuk tovább, míg langyosra nem hűl. Az eperpürét óvatosan a tojáshabba keverjük. A hideg tejszínből habot verünk, és az eper mousse alapba forgatjuk. Egy tortaformát befújunk formaelválasztó spray-vel, vagy sütőpapír gallérral kibéleljük az oldalát. (Nekem sikerült valamit elbénáznom a sütőpapír gallérral, így amikor bezártam a tortakarikát, jól meggyűrődött. Ezt persze nem vettem észre, úgyhogy “szép mintás” lett a tortám oldala.) A tortakarika aljába helyezzük a nagyobb kókuszos piskótalapot, és ráöntjük az eper mousse-t. Az eper mousse tetejébe finoman belenyomjuk a kisebb átmérőjű kókuszos vajas lapot, és behűtjük.

A kókusz mousse következik. Ehhez a kókuszkrémet a tejjel és a citromhéjjal feltesszük főni. Addig melegítjük, míg a kókuszkrém szépen beleolvad a tejbe – botmixerrel is rásegíthetünk. A kókuszos tejben feloldjuk az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd alaposan kifacsart zselatinlapokat. Hagyjuk langyosra hűlni. A hideg tejszínből habot verünk, és a kókusz mousse alapba keverjük. Pár csepp citromlével beállítjuk az ízeket, majd a kókusz mousse-t az eper mousse-ba nyomott kókuszos piskótalap tetejére öntjük. A tortát egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Másnap pár pillanat alatt körbehajszárítozzuk a tortakarikát, és kiszabadítjuk a tortát. Sütőpapír gallérosaknak a hajszárítózás kimarad. A zselatin buborékokat a tortára pakoljuk. Ha szeretnénk, hogy egy-két buborék kicsit magasabban legyen, mint a többi, akkor gyártunk egy kevés mascarponés kókuszkrémet. Ehhez a kókuszkrémet kikeverjük a mascarponéval, tetszőleges díszítőcsővel ellátott habzsákba szedjük, és a kiszemelt helyekre kupacokat nyomunk: a magaslati zselatin lufikat ezekre a halmokra ültetjük.

A receptet a Lino Lada támogatta.

Vidám projektekből sosincs hiány, nézzétek meg a karamellizált mogyorótüskéket, az ehető szivacsot és a pillecukor pókhálót is.

Ha tetszett a poszt, örülök, ha megosztod. Kövesd a Sweet and Crazy Facebook oldalt, hogy ne maradj le semmi érdekesről! Várlak az Instagramon és a Pinteresten is!