Ugye, hogy milyen cukik/menők (cukimenők 🙂 ) ezek a karamellizált mogyorótüskék vagy akármik? A rendes törzskönyvi nevük számomra ismeretlen: ha valaki nálam tájékozottabb e téren, szóljon, és kap egy piros pontot. 🙂 A mogyorómousse torta tetején mindenesetre korrekt megnevezés nélkül is jól mutattak, és ez szerintem nem lenne másképp egy kávés vagy csokis tortán, pohárkrémen sem. És amilyen extravagánsan néznek ki, olyan gyorsan el is készülnek. Könyvmolyok most előnyben, szükség lesz egy gigalexikonra! Meg egy gyerekmentes övezetre. 🙂
Ennél a mogyoró mousse tortánál igazán nem érhet minket a vád, hogy spóroltunk a mogyoróval. Mogyorós tészta, mogyorós roppanós réteg, nagyon mogyorós mousse, a torta tetején a karamellizált mogyorótüske (hivatalos elnevezése kerestetik!) pedig – meglepő módon – szintén mogyoró. Aki otthon jelentősebb számban nevel mókusokat, az most megtalálta a tortáját. Akiknél kicsit alacsonyabb az egy négyzetméterre jutó mókusszám, azok se keseredjenek el: még bárkiről kiderülhet, hogy előző életében mókus volt. Ha erre az információra mégse derülne fény, a tortát saját magunk is simán le tudjuk gyűrni, főleg, ha még egy jó adag sós karamellel is nyakon öntjük tálaláskor.
Tudtam, hogy áfonyás túrótortát szeretnék készíteni, ráadásul olyat, ami nagyon gyors, és teljességgel problémamentes, de hogy egész pontosan milyen legyen, arról csak körvonalak voltak a fejemben. Aztán ezek a körvonalak hamar átalakultak, amikor kiderült, hogy abszolút téves elképzeléseim voltak az otthoni kamra- és hűtőfelhozatalról.
Ez egy nagyon finom málnatorta: nem túl édes, nem túl tömény, olyan “kérek még egy szeletet” típus. Egy baj van csak vele: a panda trancsírozáshoz kell némi lelkierő. 🙂 Aki abban nem bővelkedik, kevésbé cuki állat képébe bújtassa a tortát, vagy csak hagyja natúr málnásan, úgy is elég állat lesz. 🙂 Sajnos szeletfotó nem készült, mert szülinapra vittük, pedig belül is látványos az élénk rózsaszín krém váltakozása a csokis piskótával. Ha kíváncsiak vagytok rá, kénytelenek lesztek megsütni. 🙂 Annyit még hozzátennék, hogy az én csak-csokitortát-evő lányom REPETÁZOTT belőle. Ez persze több mindent is jelenthet: vagy nagyon jó a torta, vagy a rózsaszín csodákra képes, vagy erős pandaboncolási hajlamai vannak. Őszintén remélem, hogy valamelyik az első kettő közül. 🙂
Itt van az ősz, itt van újra… eddig stimmel. A folytatással isten bizony próbálkozom azonosulni, több-kevesebb sikerrel. Mondjuk egy finom őszies pite azért lendít valamicskét a dolgon, ilyenkor még majdnem az is elviselhető, hogy már rég elpakoltam (volna) a fürdőruhákat (ha nem lennék lusta 🙂 ), és nemsokára már délben lemegy a nap. Na de ne legyünk ennyire melodramatikusak, még az ősznek is van napos oldala: például a körte, meg a sós karamell (ez talán nem kötelező eleme az ősznek 🙂 ), no meg az omlós tésztakosár (azt hiszem, az évszaki besorolás itt sem állja meg tökéletesen a helyét 🙂 ). Az egész tart-osdiban talán ez utóbbi, az omlós tésztakosár a legeslegjobb, nem bírom megunni! A mascarponehab már tényleg csak hab a tortán.
Van már fent a blogon nutellás torta, de egyrészt nutellás tortából sosem elég :), másrészt nem pont ilyen összeállításban szerepel. Nálunk ez egy nagy-nagy favorit, burkolt tortába is sokszor kerül (pl. a focilabda torta, az emeletes Jégvarázs torta és az autós torta is így készült). Iszonyú finom és totálisan maceramentes. 🙂 Az egyetlen aprócska nehézség… na az majd kiderül a poszt végén. 🙂
Imádom a tematikus bulikat, legyen a téma bármi (na jó, szinte bármi :)). A kajatéma bulikat különösen. A kedves barátaink által hagyományszerűen megtartott gesztenye-party már évek óta az életünk része, ami – bár nevét speciel más okból kapta – jó ok mindenféle gesztenyés ezmegaz készítésére. Na vajon én mit sütöttem? Senki ki nem találná: gesztenyetortát. 🙂 Az már más tészta, hogy aztán a buliba végül csak a torta ment, én nem. De részleges kárpótlásomul – biztos, ami biztos – legyártottam újra. (Nem kell megijedni, nem őrültem meg a szokásosnál lényegesen jobban, a második torta is alkalomra készült. 🙂 )
Ha létezik gyerekek kedvence torta, ez a roletti torta az. Nemcsak, hogy a torta belül csupa csoki, de a teteje is meg van pakolva egy halom csokigolyóval, és akkor a töménytelen mennyiségű rolettiről még nem is beszéltünk. Nálunk a roletti az örök könyörgés és vágyakozás tárgya: alaposan melózniuk kell fagyizáskor, hogy kigyötörjék belőlem a bűvös rudacskát. Ehhez képest az, hogy egy tortához egyből egy csomó járjon csak úgy, na az szegény nem-szülinaposnál kapásból kiverte a biztosítékot: mi az, hogy ezt bevisszük az óvodába? És ő mikor kap ilyet? (nemsokára, kisfiam, nemsokára…) :).
Nem, nem lapoztam félre a naptárt, tudom, hogy még nincs december. A szandál még ott figyel az előszobában (oké, ez önmagában nem sokat jelent, a húsvéti dekorációt tegnap szedtem le :)), a gyerekek még bátran könyörögnek fagyiért is, viszont dúl a Jégvarázs láz. Ahogy az egy éppen hatévestől elvárható. 🙂 Pontosabban, ahogy az egy, tévét csak nyomokban néző, aktuális filmekről még hírből sem hallott, nőnemű hatévestől elvárható. De a trendekkel jobban együtt lélegző gyerekek szülei is tovább olvashatnak: egyrészt, lesz azért egyszer Karácsony is, másrészt úgysem ússzuk meg sokáig a Jégvarázs 2-t. Egy pofonegyszerű kekszreceptre pedig amúgy is mindenkinek szüksége van. Hát még, ha az a keksz alaktartó is, és sütipecsételéshez is alkalmas. Ja, és nem utolsó sorban rettentő finom!
Sweet & Crazy 