Komolyan mondom, mióta válogatom a képeket a bejegyzéshez, szabály szerint csurog a nyálam. Jaj, ez a Pavlov tudott valamit! Annyira, de annyira ennék egy szeletet ebből a citrompitéből… csak hát, hol van az már… Pedig volt a hétvégén csokitorta is (nem vagyunk őrültek, csak szülinapoztunk 🙂 ), és az is nagyon finom volt, de ez a citrom tart valahogy beférkőzött az agyam és az ízlelőbimbóim közé félútra.
Szegény gyerekeim, az anyjuk meglehetősen szőrös szívű a bolti édességekkel kapcsolatban. Ez alól a jégkrém sem kivétel. Természetesen más a helyzet, amikor az anyjuk is bolti jégkrémet akar enni, és ezt nem tudja zugevés üzemmódban előadni: ilyenkor nagyon meg tud lágyulni az anyukák szőrös szíve is. 🙂 Szerencsére azért a legtöbb ilyen bűnös tevékenység tanúk nélkül levezényelhető éjfélkor, így nappalra marad a házi jégkrémgyártás.
Olyan barátságos dolog a tarte készítés, gyakorlatilag szinte minden előre elkészíthető, ha semmit nem díszítünk rajta, akkor is mutatós, és hát naggggyon finom. A málna-pisztácia kombó különösen.
Ha már olyan professzionálisan leszüreteltük a sárgabarackot :), akár fel is használhatunk belőle. Ebbe a sütibe kétféleképpen is belekerül: lekvárként és darabolva. Csak mondja bárki, hogy nem táplálkozunk a kor szellemének megfelelően: szezonálisan és rostdúsan! A paleo vonal nem teljesül tökéletesen (konkrétan semennyire), de azért ne legyünk telhetetlenek! 🙂
Végy egy lejtőn álló sárgabarackfát, aminek elérhetetlen magasságban vannak az ágai!
Életed kockáztatásával szedj le néhány szem barackot a meredek oldalon billegő létrán egyensúlyozva!
Sűrűn szentségelj (ügyelve arra, hogy a lent álló gyerekek örömkiáltásoknak véljék)! …
Olyan rég volt már mousse torta… Vagy nem? Na mindenesetre most van. Vendégségbe készült, “finom, diszkrét kis célzások” hatására. 🙂 Azt hiszem, a közérten kívül én már soha sehova nem megyek torta nélkül. Nagy mázli, hogy nem a gyémántcsiszolás a hobbim. 🙂 Na de visszatérve a tortára… ez egy klasszik mousse torta: vékony piskótaalapon egy csoki- és egy meggymousse réteg, közöttük meggyzselével, a tetején étcsoki ganache-sal.
Eperszezont búcsúztató recept. Nagyon fog hiányozni 10 hónapig… A torta namelaka technikával készült, ami irtó fellengzősen hangzik. A valóságban azonban ez egy rettentő egyszerű japán technika, amivel egy nagyon krémes (picit mousse-os, de nem annyira :)) állagot lehet elérni egészen kicsike kis energiaráfordítással. És ennek a ráfordításnak is a javát a hűtő végzi.
Nekem még nem sikerült teljes mértékben azonosulnom az Oreo lázzal, de szerencsére nem is kell, mert van, akinek ez könnyen ment. Az én drága fiacskám, akinek most először kell két számgyertyát tenni a tortájára, él-hal érte. És meg kell mondjam, tortában most már én is: izgalmas textúrát és extra ízt ad a krémnek. Nem beszélve arról, milyen jól mutat a fekete keksz a szépen nyomott mintájával a torta tetején.