Pillecukor pókháló készítése közben ismerszik meg igazán az ember. Hát az én férjem bizonyított: feleségfronton harcedzettségből szín jeles. Miközben a homlokomról is olvasztott mályvacukor pókhálók csüngtek, megkértem férjet, jöjjön a konyhába készíteni néhány képet – fázisfotó, ugye 🙂 – , mert bár sok mindenre képes vagyok, de pillecukortól összeragadt kezekkel fényképezni, na arra pont nem. Férjnek szeme sem rebbent, amikor megjelent a konyhában, és meglátott derűs hangulatban, összetapadt ujjakkal vadul hadonászni a torta körül. Teljes hidegvérrel érdeklődött, hogy hány fényképet készítsen, és pontosan miről, és nem tette fel még azt a triviálisnak tűnő kérdést sem, hogy a maradék józan eszem is elment-e. Vannak az életben dolgok, amik magyarázatra szorulnak, de a feleséghez végérvényesen hozzászervült zacskónyi olvadt pillecukor nem tartozik közéjük.
A drámai felvezetés persze senkinek se szegje kedvét! Már mindkét kezem újra használatban, és a konyha sem hasonlít horrorfilmek designdíjas díszletére. Aki valaha is nyúlt már még friss rágóba, azt semmilyen meglepetés nem fog érni. Maszatfóbiások pedig tekintsenek a projektre mint terápiás lehetőségre! Éljen a Halloween! 🙂
Pillecukor/mályvacukor pókháló készítése tortára – útmutató
Hozzávalók:
1 darab kellemes külsejű, burkolt torta tetszőleges színben
50 g fehér pillecukor / mályvacukor / marshmallow (ne legyen töltött típus!)
Elkészítés:
Kivárjuk a megfelelő pillanatot: minden kis termetű alszik, minden nagy termetű belefeledkezve bármibe, a konyhától tisztes távolságban.
A mályvacukrot kis darabokra tépjük, és hőálló edényben – a pillecukorral folyamatos szemkontaktust létesítve – fél percig mikrózzuk. (Én nyúlbéla lévén csak 600 W-on mertem, de az is elég volt). Lesz egy pillanat, amikor szilárd meggyőződésünkké válik, hogy a pillecukor azonnal felrobban. Ha ezt a pillanatot sikerül uralnunk befelé figyeléssel/hasi lélegzéssel/halk (hangos) sikolyokkal, már túl is vagyunk a nehezén! Kikapjuk a mikróból a marshmallow-t, és fakanállal elkezdjük kevergetni. A legritkábban használt ujjunkkal óvatosan teszteljük a hőfokát. Ha már csak langyos, ne tétovázzunk, és vegyük elő a tortát a hűtőből! Kezdődik a móka, kacagás, jajgatás, hol-vagy-houdini érzés!
Két kezünkkel belenyúlunk a megolvadt mályvacukorba, és elkezdjük széthúzni a szálakat. Szép, vékony szálakat húzzunk, és kezdjük el teljesen random módon keresztül-kasul körbetekerni velük a tortát! Minden irányban húzogassuk a pillecukor szálakat! Tervezettségre, csak-egy-percre-félbehagyásra ne számítsatok! Ha úgy érezzük, a torta elérte a megfelelő pókhálózottsági szintet, vagy úrrá lett rajtunk a reménytelenség, távolodjunk el a tortától pókhálószakadásnyira, és mossuk le a kezünket. Előre szólok, a kézmosás ritkán okoz akkora gyönyört, mint most.
Szemléljük meg a tortát, és ha kevésnek találjuk a felvitt pillecukor mennyiségét, maradék maszattűrő kapacitásainkat latba vetve újból mártózzunk meg a mályvacukorban, és pótoljuk a hiányosságokat. Most már a legelvetemültebb félmunkát végzők is biztosan elkészültek, így nincs más hátra, mint egy kis takarítás. Vizes papírtörlővel a tortakarton is simán szalonképessé tehető, a konyhának meg úgyis mindegy. 🙂
Nem merem itt abbahagyni a posztot, mert még a végén tényleg azt hiszitek, borzalmas ramazurival jár a folyamat. 🙂 Mindenkit megnyugtatok: ha én – aki igencsak hadilábon állok a rendrakással – is könnyűszerrel megoldottam a válsághelyzetet, akkor mindenki más is. 🙂 Úgyhogy csak bátran! Meg amúgy is, Halloweenkor a borzongásé a főszerep, és ki mondta, hogy ezt nem hozhatjuk előre már a tortakészítés fázisára? 🙂
Ha feszít bennetek a kíváncsiság, mi lapul a pókhálós külső alatt, elárulom: a nagy sláger Oreo torta. Azt is érdemes ám tesztelni! 🙂
További Halloween-i rémségekért pedig kattintsatok ide.
Olyan elképesztően jó stílusa van a blogodnak, hogy már három órája téged olvasgatlak (kis megszakításokkal – pisilni is ki kell menni néha, ugye.)
Pedig nagyon válogatós vagyok – tele van a net halovány, dögunalmas sütő-főző blogokkal, amik olykor informatívak ugyan, de (ld. a mondat közepét. 🙂 )
Írjál még sokat! 🙂
KedvelésKedvelés
De édes vagy, ezt nagyon jó volt olvasni, köszönöm! Örülök nagyon, hogy tetszik, igyekszem nem lazsálni ezután sem! 🙂
KedvelésKedvelés