
Pontosítok: epres pisztáciatorta nem csak úgy egy random kutyával, hanem a mi drágalátos ebünkkel természetesen (őszintén remélem, senki nem fog fotót kérni a kutyáról!) Merthogy legapróbb – és éppen szülinapos – kislányka életének eddigi hét éve nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy felismerje kézügyességem nyilvánvaló korlátait, és szent meggyőződésévé vált, hogy majd én simán rittyentek egy fondant Nelson-t a tortája tetejére.
Nos, maradjunk annyiban, hogy a valósághűség iránti igényeimet meglehetősen gyorsan a kutya színének eltalálására redukáltam, és már ezzel is kimerítettem feneketlennek még véletlenül sem nevezhető béketűrésem kereteit. A fondant Nelsonszínűre való színezését ugyanis a következőképpen kell elképzelni (jegyzeteljetek, hátha nektek is égető szükségetek lesz Nelsonszínű fondantra!).
- Veszünk egy adag fehér fondantot.
- Alaposan megmustráljuk a kutyát.
- A kutya lelkes – és gyanúsan a fondant irányába mutató – mancscsapásokkal értékeli a kitüntetett figyelmet.
- A fondanthoz – szigorúan random mennyiségben – barna, sárga és piros ételfestékcseppeket keverünk, begyúrjuk.
- A kutya elérkezettnek látja az időt a fondant megkaparintására.
- Megtisztelő igyekezetét elhárítjuk, és kilátásba helyezzük a vacsora megvonását.
- A kutya jobb belátásra tér.
- A tudományos igényesség kritériumait szem előtt tartva, a színezés során rendszeres időközönként a kutya feje mellé próbáljuk az aktuális árnyalatú fondantot.
- A kutya bátorító pillantásokkal nyugtázza törekvéseinket.
- Célkitűzésünket a tökéletes színárnyalat eltalálásáról a távolról kissé hasonlító színárnyalat eltalálására módosítjuk.
- A kutya lassan, de biztosan érdeklődését veszti a tevékenységünk iránt.
- Húsz perc megfeszített munkával előállítjuk a narancssárga és barna már-már ördögien harmonikus keverékét.
- A – tagadhatatlanul a kiégés jeleit mutató – kutya jámbor fejbólintással jóváhagyja az árnyalatot, és megadóan felkészül a modellt
állásrafekvésre, majd egy órával később döbbenten konstatálja a végeredményt. - Helyzetét megértjük: a hasonlóság hiánya valóban fájdalmas. A műalkotásban testet öltött gyermeki egyszerűség értéke azonban felbecsülhetetlen.
Az epres pisztáciatortáé meg végképp, úgyhogy jöjjön is a recept!

Epres pisztáciatorta recept
Hozzávalók (16 cm-es tortához):
Piskóta:
2 tojás
100 g cukor a sárgájához
40 g cukor a fehérjéhez
175 g liszt
0,75 dl olaj
0,75 dl tej
fél csomag sütőpor
csipet só
Mascarponés pisztáciakrém a betöltéshez:
250 g édes pisztáciakrém (nem pisztáciapaszta)
145 g habtejszín hidegen
220 g mascarpone
+ 200 g eper tisztítva
Mascarponés pisztáciakrém a burkoláshoz:
65 g édes pisztáciakrém
45 g habtejszín hidegen
85 g mascarpone
+ eper a díszítéshez
+ Oreo morzsa a kutya fekhelyének
+ fondant és színezék a kutya valósághű megformálásához (muhaha)

Elkészítés:
A fondant kutya készülhet el elsőként, melynek művészi megformálására több szót nem is vesztegetnék. Páratlanul hasznos kutyakészítési instrukcióimat megtaláljátok itt és itt.
A tortakészítést a piskótával indítjuk. Ehhez a fehérjét a kevesebb cukorral habbá verjük. A sárgáját is kihabosítjuk a többi cukorral, hozzáadjuk a tejet és az olajat, majd habverővel beledolgozzuk a lisztet, sót, sütőport. Végül óvatosan beleforgatjuk a fehérjehabot, és egy alul sütőpapírral bélelt formában, 175 fokon – légkeverés nélkül – készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. Hagyjuk teljesen kihűlni.
A mascarponés pisztáciakrémhez a mascarponét a habtejszínnel együtt kihabosítjuk, és apránként a pisztáciakrémhez keverjük. Én a torta belsejébe intenzívebben pisztáciás krémet kevertem, kívülre – a spórolás jegyében – kevesebb pisztáciakrémet használtam, de természetesen mehet a töltő krém kívülre is.
A piskótát három lapba vágjuk. Egy üres tortakarikában rétegezzük a piskótalapokat a mascarponés pisztáciakrémmel és a felkockázott eperrel. Piskótával zárjuk a sort. Egy óra hűtőben dermesztés után a tortát vékonyan körbekenjük, újra pihentetjük, majd a maradék krémmel még egyszer bevonjuk. Idő szűkében vagy ha a tortát még aznap szervírozzuk, akkor az egyszeri kenés is elég. A dupla kenés alapvetően azt a célt szolgálja, hogyha a piskóta magába szívja a krémet, ne repedjen meg a külső burkolás.
Már csak a díszítés van hátra, no meg nagyobbik lányka rémült pillantásai, amikor szülinapos gyermek szemrebbenés nélkül lefejezi, majd bekebelezi a kutyát. Szerencsére a hidegvér nálam alap…
Ha pisztáciára és eperre is vágytok, ámde tortakészítésre nem, ez a mini tart lesz a befutó.
Ha tetszett a poszt, örülök, ha megosztod. Kövesd a Sweet and Crazy Facebook oldalt, hogy ne maradj le semmi érdekesről! Várlak az Instagramon és a Pinteresten is!
