Pontosítok: epres pisztáciatorta nem csak úgy egy random kutyával, hanem a mi drágalátos ebünkkel természetesen (őszintén remélem, senki nem fog fotót kérni a kutyáról!) Merthogy legapróbb – és éppen szülinapos – kislányka életének eddigi hét éve nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy felismerje kézügyességem nyilvánvaló korlátait, és szent meggyőződésévé vált, hogy majd én simán rittyentek egy fondant Nelson-t a tortája tetejére.

Nos, maradjunk annyiban, hogy a valósághűség iránti igényeimet meglehetősen gyorsan a kutya színének eltalálására redukáltam, és már ezzel is kimerítettem feneketlennek még véletlenül sem nevezhető béketűrésem kereteit. A fondant Nelsonszínűre való színezését ugyanis a következőképpen kell elképzelni (jegyzeteljetek, hátha nektek is égető szükségetek lesz Nelsonszínű fondantra!).

1. Veszünk egy adag fehér fondantot.
2. Alaposan megmustráljuk a kutyát.
3. A kutya lelkes – és gyanúsan a fondant irányába mutató – mancscsapásokkal értékeli a kitüntetett figyelmet.
4. A fondanthoz – szigorúan random mennyiségben – barna, sárga és piros ételfestékcseppeket keverünk, begyúrjuk.
5. A kutya elérkezettnek látja az időt a fondant megkaparintására.
6. Megtisztelő igyekezetét elhárítjuk, és kilátásba helyezzük a vacsora megvonását.
7. A kutya jobb belátásra tér.
8. A tudományos igényesség kritériumait szem előtt tartva, a színezés során rendszeres időközönként a kutya feje mellé próbáljuk az aktuális árnyalatú fondantot.
9. A kutya bátorító pillantásokkal nyugtázza törekvéseinket.
10. Célkitűzésünket a tökéletes színárnyalat eltalálásáról a távolról kissé hasonlító színárnyalat eltalálására módosítjuk.
11. A kutya lassan, de biztosan érdeklődését veszti a tevékenységünk iránt.
12. Húsz perc megfeszített munkával előállítjuk a narancssárga és barna már-már ördögien harmonikus keverékét.
13. A – tagadhatatlanul a kiégés jeleit mutató – kutya jámbor fejbólintással jóváhagyja az árnyalatot, és megadóan felkészül a modellt állásra fekvésre, majd egy órával később döbbenten konstatálja a végeredményt.
14. Helyzetét megértjük: a hasonlóság hiánya valóban fájdalmas. A műalkotásban testet öltött gyermeki egyszerűség értéke azonban felbecsülhetetlen.

Az epres pisztáciatortáé meg végképp, úgyhogy jöjjön is a recept!

Epres pisztáciatorta recept

Hozzávalók (16 cm-es tortához):

Piskóta:

2 tojás

100 g cukor a sárgájához

40 g cukor a fehérjéhez

175 g liszt

0,75 dl olaj

0,75 dl tej

fél csomag sütőpor

csipet só

Mascarponés pisztáciakrém a betöltéshez:

250 g édes pisztáciakrém (nem pisztáciapaszta)

145 g habtejszín hidegen

220 g mascarpone

+ 200 g eper tisztítva

Mascarponés pisztáciakrém a burkoláshoz:

65 g édes pisztáciakrém

45 g habtejszín hidegen

85 g mascarpone

+ eper a díszítéshez

+ Oreo morzsa a kutya fekhelyének

+ fondant és színezék a kutya valósághű megformálásához (muhaha)

Elkészítés:

A fondant kutya készülhet el elsőként, melynek művészi megformálására több szót nem is vesztegetnék. Páratlanul hasznos kutyakészítési instrukcióimat megtaláljátok itt és itt.

A tortakészítést a piskótával indítjuk. Ehhez a fehérjét a kevesebb cukorral habbá verjük. A sárgáját is kihabosítjuk a többi cukorral, hozzáadjuk a tejet és az olajat, majd habverővel beledolgozzuk a lisztet, sót, sütőport. Végül óvatosan beleforgatjuk a fehérjehabot, és egy alul sütőpapírral bélelt formában, 175 fokon – légkeverés nélkül – készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. Hagyjuk teljesen kihűlni.

A mascarponés pisztáciakrémhez a mascarponét a habtejszínnel együtt kihabosítjuk, és apránként a pisztáciakrémhez keverjük. Én a torta belsejébe intenzívebben pisztáciás krémet kevertem, kívülre – a spórolás jegyében – kevesebb pisztáciakrémet használtam, de természetesen mehet a töltő krém kívülre is.

A piskótát három lapba vágjuk. Egy üres tortakarikában rétegezzük a piskótalapokat a mascarponés pisztáciakrémmel és a felkockázott eperrel. Piskótával zárjuk a sort. Egy óra hűtőben dermesztés után a tortát vékonyan körbekenjük, újra pihentetjük, majd a maradék krémmel még egyszer bevonjuk. Idő szűkében vagy ha a tortát még aznap szervírozzuk, akkor az egyszeri kenés is elég. A dupla kenés alapvetően azt a célt szolgálja, hogyha a piskóta magába szívja a krémet, ne repedjen meg a külső burkolás.

Már csak a díszítés van hátra, no meg nagyobbik lányka rémült pillantásai, amikor szülinapos gyermek szemrebbenés nélkül lefejezi, majd bekebelezi a kutyát. Szerencsére a hidegvér nálam alap…

Ha pisztáciára és eperre is vágytok, ámde tortakészítésre nem, ez a mini tart lesz a befutó.

Ha tetszett a poszt, örülök, ha megosztod. Kövesd a Sweet and Crazy Facebook oldalt, hogy ne maradj le semmi érdekesről! Várlak az Instagramon és a Pinteresten is!