Díszítsünk mintás csokoládéval! – avagy a transzferfólia rejtelmei

Szerintem egy mousse tortánál nincs tökéletesebb édesség (fő az elfogulatlanság!). Talán csak egy mousse torta gyönyörűen feldíszítve. A mousse torta egyik legszebb öltözéke pedig a mintás csokoládé. Készíthetünk vele egy teljes vagy részleges csokigallért, vagy lapokra vágva körberakhatjuk vele a desszertet, pakolhatunk mintás csokiból készült díszeket a torta tetejére, stílusában az alkalomra és hangulatunkhoz szabhatjuk: a mintás csokoládé sokoldalúan használható, és teljesen egyedivé tesz minden édességet. Nem lehet megunni!

Mintás csokoládét transzferálással tudunk előállítani. Ez rém tudományosan hangzik, viszont cseppet sem bonyolult. Egy valamire lesz szükségünk (az elhatározáson kívül): transzferfóliára. A csokoládé transzferfólia egy olyan cukrászati fólia, aminek egyik oldala színezett kakaóvajjal mintázott. Ez a minta vándorol át transzferálás során a fóliáról a csokira.

A transzferfólia – a technikából adódóan – egy egyszer használatos tünemény: miután a minta áttevődött a csokira, egy üres fóliánk marad. De mielőtt már hajítanánk is az elhasznált példányt a kukába, gyorsan álljunk meg, és helyezzük biztonságba! Rettentő hasznos kis jószág ez mousse torták készítésekor. Gyönyörűen ki tudjuk bélelni vele a tortakarikát, hogy majd a desszert, torta könnyen kiszabadítható legyen a formából. Csokicsipke készítésekor is jól jön.

Rettentő hasznos dologról van szó, ez nem vitás.  Azonban legyünk résen, nehogy egy-kettőre transzferfólia addiktokká váljunk (mint egyesek), és tetemes összegeket hagyjunk – elhomályosult tekintettel, mérsékelten józan megfontolást követően – cukrászkellék boltokban újabb és újabb példányokra lecsapva (természetesen ilyen egyénről még hírből sem hallottam). 🙂

Mohó vágyunkat a transzferfólia iránt az Ázsia Bt.-ben, az Écsynél, illetve a Cukrászdiszkontban enyhíthetjük. (Ha valaki tud még jó lelőhelyet, ne habozzon jelezni! Semmiképp sem szeretnék megválni a függőségemtől. 🙂 )

A transzferálás technikája:

 A technika roppant látványos, mindenki dob egy hátast, amikor meglátja a mintás csokival díszített tortát, és persze rögtön azt feltételezik, hogy egy teljes napig bíbelődtünk az elkészítésével. A jó hír, hogy tényleg nagyon villantós desszerteket lehet összehozni némi mintás csokoládéval, viszont ehhez nem kell sem kézügyesség, sem időmilliomosság. Nem véletlenül szeretem én ezt annyira. 🙂

Hozzávalók:

• csokoládé tetszés szerint (fehér-, ét-, tej-, színezett fehércsoki) aprítva vagy csokilencse formájában
• csokoládé transzferfólia

Eljárás:

A lényeg abban áll, hogy csokit olvasztunk, temperálunk, majd a csokit vékonyan elkenjük a transzferfólia kakaóvajjal nyomtatott felén, és attól függően, milyen terveink vannak a mintás csokival, különbözőféleképpen járunk el a továbbiakban.

Csokigallér, csokiköpeny készítése mintás csokival

Amennyiben a tortát egy egybefüggő csokiköpennyel, csokigallérral szeretnénk körbevenni, nagyon hasonlóan járunk el ahhoz, mintha csokikerítést készítenénk. A transzferfóliát méretre szabjuk: a fólia magassága nagyjából fél centivel legyen nagyobb, mint a tortáé, hossza pedig a torta kerülete legyen (ha nem bízunk mérési képességeinkben, akkor inkább 1-2 centivel hosszabb, mert óvatosan levágni a felesleget még mindig könnyebb, mint tetszetős díszítőelemet kiagyalni a gallérmentesen maradt övezetre). A torta körbeéréséhez nem lesz elegendő hosszúságú a transzferfóliánk, úgyhogy két csíkot vágunk, és a nem kakaóvajas oldalukon, vastag ragasztószalaggal összeragasztjuk. A transzferfóliát sütőpapírral fedett felületre fektetjük, mintázott oldalával felfelé. A megolvasztott, temperált csokit (kb. 12 dkg-t) egy fém spatula (vagy széles pengéjű kenőkés) segítségével vékony, egyenletes rétegben elkenjük a transzferfólián. Mivel két csíkból van összeragasztva a fóliánk, az összeragasztásnál az egymásra lapolódás miatt a két fólialap közé bemehet a csoki, ha nem a megfelelő irányból terítjük. Nézzük meg már előre, melyik irányból kell simítani a csokit, hogy az átlapolódások közé ne kerüljön! (ezt nem sikerült túl szemléletesen leírnom, de amikor az ember csinálja, egyértelmű, nem kell aggódni. 🙂 ) Hagyjuk kicsit dermedni. Amikor már nem folyik, áttesszük egy tiszta sütőpapírra, és folytatjuk a várakozást. Közben nem szaladgálunk sehova, bármennyire is nagy a kísértés, mert hamarosan cselekednünk kell! Néhány percet felnőtt ember kibír tétlenül. Ha nem, magára vessen. 🙂 Végső esetben a hajszárítóra: ha elszalasztottuk a döntő pillanatot, hajszárítóval még mindig visszamelengethetjük a túlszilárdult csokinkat, de ennél jóval egyszerűbb nem elszalasztani a pillanatot. Inkább túl keveset várjunk, mint túl sokat, mert a megmerevedett csoki nem fogja jól felvenni a torta formáját, és nem fog a két végén szépen odatapadni sem.

Ez a mágikus pillanat pedig a következő: a csoki érintésre már nem ragad, de még abszolút puha, hajlítható. Akkor, és csakis akkor, a lehűtött torta oldalára simítjuk a fóliát (ellenőrizzük, hogy alul mindenhol a torta aljához illeszkedjen a fólia, ne legyen ferde!). 10 percre hűtőbe tesszük. Ha megszilárdult, óvatosan lehámozzuk a csokiról a transzferfóliát, és boldog mosollyal megpihenünk.

Mintás csokilapok készítése a torta oldalára

Ha mozgalmasabb felületre vágyunk, komplett csokigallér helyett kis lapokból is készíthetünk oldalborítást a tortára. Ehhez a technika addig a pontig megegyezik az előzőekkel, hogy a méretre vágott transzferfólián elkenjük a csokit (na jó, itt annyival egyszerűbb a dolog, hogy nincs szükség két fóliacsík összeragasztására, sőt, akár a transzferfólia méretre vágását is kihagyhatjuk). Itt jön a különbség! Miután a már nem folyós állagú csokis transzferfóliacsíkot átemeltük tiszta felületre, ahelyett, hogy ülnénk a babérjainkon, egy habkártyával, bárddal, bármilyen egyenes oldalú alkalmatossággal (vékony vonalzó is megteszi) bejelöljük a csokilapok tervezett helyét, azaz – lehetőleg a fólia átvágása nélkül – bevagdossuk kb. 4 cm-enként a még puha csokit. Ha átvágtuk a fóliát, akkor sem történik semmi eget rengető, simán le tudjuk majd így is fejteni a csokiról. A vagdosás helyett amúgy szerencsésebb csak rányomni a jelölőszerszám élét. Ha mégis vagdosunk, akkor figyeljünk, hogy a csokilap szélénél a vágással ne húzzuk el a csokit, mert az úgy fog megszilárdulni, és a csokilapok sarkánál sorjaszerűen ott marad.

Ellentétben a csokigallérral, most nem vagyunk időnyomásban: megvárjuk a csoki teljes szilárdulását – ezt gyorsíthatjuk hűtőben -, majd a tökéletesen megkeményedett csokilapokról leválasztjuk a fóliát. Egyre vigyázzunk! Ha véletlenül átvágtuk a fóliát, és van egy csomó fóliás csokilapkánk, akkor próbáljunk szisztematikusan dolgozni, és a fóliától megszabadított csokilapokat tegyük egyértelműen külön a még fóliásoktól. Annyira szép fényes ugyanis a végeredmény, hogy gyakorlatilag nem lehet látni, rajta van-e még a fólia a csokin vagy sem. Viccesen hangzik, de velem már előfordult (hogy lehet, hogy velem minden ilyesmi előfordul ? 🙂 ), hogy egy vendégünk érdeklődéssel mustrálta az egyik csokilapkán rajtamaradt fóliát. Mert azért megenni szerencsére nem tudta. 🙂

Amikor már minden csokilapkánk fóliamentes, körbepakoljuk velük a tortát. Designtól függően tehetjük a lapkákat kis átfedéssel, vagy csak szorosan egymás mellé, illetve elszórtan is pakolászhatjuk a torta oldalára. A variációk száma végtelen. Ha átfedéssel dolgozunk, mindenképp több csokilapkát készítsünk, mint amennyi a torta kerülete, és számoljunk néhány pótpéldánnyal is, hogy legyen tartalékunk, ha véletlenül törnénk-zúznánk. Én nagyjából a torta kerületének másfélszeresére szoktam elkészíteni a lapkákat.

Ha nem szállítjuk a tortát, akkor nincs szükség további megerősítésre, a lapok szépen odatapadnak a torta falához. Ha viszont mindenféle macerálást, fuvarozást tervezünk, egy – a tortához illő – szalaggal körbeköthetjük a művünket: ez extra biztonságot ad.

Mintás csokiból készült díszek, dekorációk

Mintás csokit nemcsak a torta oldalának borítására használhatunk. Látványos dekorációkat készíthetünk belőle torták, desszertek tetejére (és oldalára). Itt is minden hasonlóan alakul, mint az előzőeknél, annyi különbséggel, hogy a még puha csokin nem sok, szabályos, egyforma csokilapka méretét jelöljük be a késsel, hanem a tervezett mintának megfelelő formákat vágunk ki. Használjunk nyugodtan sütikiszúrókat is! És inkább készítsünk több díszt mint kevesebbet, mert például a tortába való beszúráskor történhet némi baleset, és jól jöhet egy-két pótpéldány. Az sem utolsó szempont, hogy a végső design úgyis a konkrét megvalósításkor alakul ki (legalábbis nálam), ezért én szeretem, ha van több díszem, amit odapróbálgathatok a torta tetejéhez, és ezekből választhatom ki a nyerő kombót.

Ha pedig minden törős-zúzós igyekezünk ellenére mégis megmaradna pár darab, egy következő tortán felhasználhatjuk, addig is tároljuk dobozban! Már akinek sikerül persze. Nálunk valamiért sokkal gyorsabban eltűnnek a mintás csokik a tárolódobozból, mint a natúr maradékok. Feltehetően ennek bonyolult fizikai összefüggések állnak a hátterében. 🙂

A mintás csoki készítéséhez – többek között – Praliné Paradicsom desszertjei csináltak kedvet.

Ha tetszett a poszt, örülök, ha megosztod. Kövesd a Sweet and Crazy Facebook oldalt, hogy ne maradj le semmi érdekesről! Várlak az Instagramon és a Pinteresten is!