Csokicsipke, csokikerítés, csokirács – dobjuk fel vele a tortát!

Közkívánatra jöjjön egy részletes útmutató a csokicsipke készítéséhez!

Csokicsipke, csokirács, csokikerítés… kinek hogy tetszik, tudományos nevét ne keressük. A lényeg, hogy remekül feldobható vele bármilyen torta, eleganciát, kifinomultságot kölcsönöz. És nem utolsó sorban ápol és eltakar, ha arra van szükség. Néha ez sem árt!

Vegyük például ezt a mákos túrótortát:

Finomnak nagyon finom, de mutatósnak nem mondanám. Ez persze nyilván nem probléma, ha a családtagok már a hűtőajtónál dideregve, egymást félretuszkolva – kisebb termetűek sámli igénybevételétől sem visszariadva – felfalják az utolsó morzsáig. Kevésbé mohó családdal megáldottak, illetve vendégváró hajlamúak viszont fel is öltöztethetik a delikvenst egy kis csokiráccsal, és mindjárt egy totál más tortával nézhetünk farkasszemet. Vele:

Na ugye. 🙂

És akkor most jön a felhördülés. Ilyet én? Ugyan, kérem! Kicsit bátrabbak: De mégis hogyan?

Rögtön szeretném mindenki felborzolt kedélyeit lecsendesíteni. Sorolom, mi nem kell a csokikerítés előállításához:

• egy emberöltőnyi szabadidő
• végtelen türelem
• emberfeletti precizitás
• kézügyesség

És mi kell?

• csoki, jó fajta (azért legyen finom is, ne csak szép, nem? )
• sütőpapír vagy elhasznált transzferfólia
• eldobható habzsák, ennek hiányában egy nem teljesen gagyi zacskó
• ja, és egy torta (behűtve)

Csokicsipke (álnevén csokikerítés avagy csokirács) készítés lépései

Kis matekozással kezdünk: kiszámoljuk a tortánk kerületét (2r*pí). Kevésbé fejszámolós, inkább méricskélős típusúak előkaphatják a szabócentit, és le is mérhetik a tortát. A kijött értéknek megfelelő hosszúságot (kis ráhagyással) levágunk egy sütőpapírból. Ha van már elhasznált transzferfóliánk (amin már nincs festék), az szintén szuper, azon még fényesebb lesz a végeredmény. Nekem most nem volt.

A levágott sütőpapírcsík magassága legyen 1-2 cm-rel magasabb, mint a torta. Illetve ízlés szerint, attól függően, hogy mit szeretnénk, mennyire nyúljon túl a csokicsipke a tortán, számoljuk ki a kívánt magasságot. Sokkal viszont ne legyen magasabb a tortánál, mert nem fog szépen megállni, amikor a tortára igazítjuk!

A sütőpapírcsík formájával játszhatunk is: nem muszáj, hogy a teteje egyenes legyen. Hullámos, cikkcakkos (nagy cakkok), stb. is nagyon izgalmas tud lenni.

A méretre vágott sütőpapírcsíkot tiszta sütőpapírra fektetjük. (Mindent a kevesebb takarításért!)

Csokit olvasztunk, temperálunk (temperálási útmutatót itt találsz).  Egy 18-20 cm-es tortához 10 dkg csoki bőven elég. Ha marad (fog), eltesszük máskorra. Felesleges kicentizni a mennyiséget, nem jó a csipkézés közben azon agyalni, vajon elég lesz-e a csoki.

Egy eldobható habzsákot (vagy helyette egy zacskót) egy pohárba állítunk, gallért csinálunk neki (azaz kifordítjuk a tetejét, hogy a végén azt visszafordítva tiszta, maszatmentes legyen kívülről a megtöltött habzsákunk).

A habzsákba töltjük az olvasztott csokit. A csücskén kis lyukat vágunk. Kicsit, de nem mikroszkopikus méretűt. Ha nagyon kicsi lyukkal dolgozunk, túlságosan vékonyak lesznek a csokivonalak, így törékenyebb lesz a csokirácsunk. Némileg masszívabb, vastagabb csokirajzolattal biztosabbra mehetünk.

A habzsák tetejét megtekerjük, és elkezdjük megrajzolni a mintát a sütőpapírra. (Érdemes az első pár vonalat, girlandot egy tányéron vagy másik sütőpapíron gyakorolni.)

Milyen legyen a csokicsipke mintája?

Ez egyrészt nyilván ízlés kérdése. Másrészt viszont én arra szavazok, kezdetben (remegő kezűek a későbbiekben is 🙂 ) válasszunk random módon kivitelezhető, szabálytalan mintát. Ilyen például a málnás tortán a körkörös minta vagy a narancsos-mákos tortán a fehér csokikerítés egymást metsző ferde vonalai.

Ezeknél nem számít, hogy egyformák-e és ugyanolyan távolságban vannak-e a csokivonalak, a változatosság gyönyörködtet. Szabadon tekergessük, húzogassuk a vonalakat, többször visszatérhetünk ugyanarra a területre. Az sem gond, ha lefutunk a sütőpapírcsíkról, azért tettünk alá másikat.

A fehér csokirácsnál én először végigmentem az egész papíron a balra mutató vonalakkal, aztán visszafelé is végighaladtam a keresztező vonalakkal. Ha valahol nagyon nem lesz egyenletes a minta, nyugodtan javítsunk bele utólag!

A fentiekkel ellentétben a bonyolultabb, tervezett minták – ahol egy előre megrajzolt kontúrt követünk – már igénylik a kézügyességet (na jó, legalábbis a kézremegés mentességet), és némi tapasztalatot.

Ha elkészültünk a rajzolgatással, várunk 1-2 percet, hogy a csoki már ne folyjon. Majd a papírcsíkot felemeljük, és áttesszük az alátétként használt sütőpapír még érintetlen területére. Így “sorjamentes”, egyenes csokikerítést kapunk. Valahogy így:

És akkor most várunk. Méghozzá a csokicsipkével szoros közelségben. Nem megyünk el közben egyet gyorsan porszívózni, meg a gyerek háziját ellenőrizgetni. Árgus szemekkel figyeljük a művünket. Amikor elkezd megkötni a csoki, azaz már nem ragad, ha hozzáérünk, de még puha, hajlítható, akkor eljött a mi időnk. Kivesszük a tortát a hűtőből, és a kicsipkézett sütőpapírt a torta köré igazgatjuk (arra ügyelve, hogy a sütőpapír alja illeszkedjen a torta aljához!). Legyünk határozottak, de gyengédek! Szorosan simítsuk a tortára, simogassuk, egyengessük bátran, hogy mindenütt hozzátapadjon, sehol ne álljon el. Semmilyen plusz “ragasztásra” nem lesz szükség: ha krémmel lekent tortára vagy mousse tortára helyezzük a csokicsipkét, szépen hozzá fog tapadni a tortához.

Tegyük hűtőbe negyed órára!

Ha letelt, izgalomtól remegő kezekkel fejtsük le a papírt a csokirácsról. Óvatosan, lassan dolgozzunk, nehogy eltörjük a csokit! Ha véletlenül mégis letörünk egy darabkát, finomat visszatapaszthatjuk (kis olvasztott csokival rásegíthetünk).

Voilá! Már kész is vagyunk. És még a Xanaxunk sem fogyott el. 🙂

Ha tetszett a poszt, örülök, ha megosztod. Kövesd a Sweet and Crazy Facebook oldalt, hogy ne maradj le semmi érdekesről! Várlak az Instagramon és a Pinteresten is!