Ez a tojáslikőrös panna cotta olyan nagyon finom, hogy sikerült elég jelentős mennyiségű tojáslikőrt elhasználgatni hozzá szép apránként a “tesztelés” során. 🙂 De hát ugye az ember csak tökéletes receptet akar kiadni a kezei közül, ahhoz pedig tesztelni kell becsülettel. Na itt most becsületben és tesztelésben nem volt hiány. Mindent az olvasókért, ugyebár! 🙂
A tesztelés során kiderült, hogy a tojáslikőrös panna cotta szerencsére kicsit alkoholosan és nagyon alkoholosan is finom. 🙂 Ez azért is kiváló hír, mert ha szeretnénk a desszertet és koccintást egy füst alatt elintézni, akkor ehhez igazíthatjuk a panna cotta alkoholszintjét.
Buzgó tesztelőtök megállapította, hogy a likőrmennyiség növelhető egészen a 120 grammos határig (cserébe persze ugyanannyival csökkentenünk kell a tejszínt), itt azonban már kimondottan dominál a likőrösség. Bevállalósoknál partidesszertnek tökéletes, de egy vacsora zárásának szolidabb változatot képzelek el. És mivel a véremben van a szolidság, a receptben visszafogottan adtam meg az alkoholadagot, de nem tilos kísérletezni! 🙂 A gyerekeknek meg vigaszágon összedobhatunk egy virgin változatot, hogy a lelkiismereti dilemmán is túljussunk!
Tojáslikőrös panna cotta karácsonyra, szilveszterre – recept
Hozzávalók 2 főre:
(pohár vagy formamérettől függ a mennyiség)
230 g habtejszín
90 g tojáslikőr
20 g (nád)cukor
2 lapzselatin
Díszítéshez (opcionális):
kevés arany lüszterpor
Elkészítés:
A tejszínt a cukorral feltesszük főni, ha felforrt, csendesen hagyjuk bugyborékolni. Hogy mennyi ideig rotyogtatjuk, két tényezőtől függ. 1. 30 vagy 35%-os-e a tejszínünk. 2. Pohárban fogjuk-e szervírozni vagy szeretnénk kifordítani a formából. Ha pohárdesszertként tálaljuk, akkor gyakorlatilag kb. 3 perc is elég még a 30%-os tejszínnek is: a végeredmény krémes, könnyű, lágy textúra lesz. Ilyenkor nem kardinális, hogy mennyire párologtatjuk el a víztartalmat, mert nem kell magában megállnia a krémnek.
Ha szeretnénk kifordítani a formából, akkor tovább gyöngyöztetjük: a 30%-osnak kell tíz perc is (néha megkeverve), a 35%-osnak kb. 7 perc elég.
Ha megvagyunk, lehúzzuk a tűzről, és az előzőleg jéghideg vízbe áztatott, majd jól kicsavart lapzselatint feloldjuk benne. Végül beleöntjük a tojáslikőrt is, és már mehet is a formákba. Behűtjük legalább négy órára (ha ki akarjuk fordítani a formából, akkor többre).
Ha a panna cottát pohárban szervírozzuk, a következő bekezdéseket már ugorhatjuk is, mert megvagyunk!
Ha a formából kifordítós verziót választottuk, akkor még hátravan nagyjából 1 percnyi munka. 🙂 Csak azért írom le ilyen részletesen, hogy egyértelmű legyen, és nem azért, mert bonyolult! 🙂
Szóval, tálalás előtt a formát nagyon meleg vízbe lógatjuk. Kerámia formát 15-30 másodpercre, fém formát sokkal kevesebbre is elég (ez utóbbi csak okoskodás, próbálok következtetni hevenyészett fizika órai emlékeimből a hőátadásról :)). Ha vastagabb talpú a forma, több időre van szükség, ha vékonyabb, akkor lényegesen kevesebbre (csak úgy törnek fel az emlékek! 🙂 ).
Majd a tányért, amin tálalni fogjuk, a forma szájához szorítjuk, fejtetőre állítjuk, és erőteljes mozdulatokkal le-fel mozgatjuk, “rázogatjuk”. Ha nem akar kijönni a panna cotta, még mehet egy kicsit melegedni a vízbe. Ha cuppanó hangot hallunk, kint van! De ne legyünk türelmetlenek, rázzunk még egyet-kettőt: néha ugyanis előfordul, hogy a panna cottának egy része még a formában reked. Ha újabbat cuppan, tuti minden kijött. Ha nem, óvatosan emeljük el a tányért egy kicsit: ha teljes egészében rajta van, örülünk, ha viszont valahol látjuk, hogy nem engedi a formát, még ismételjünk! A folyamatot elősegíthetjük úgy is, hogy még rázogatás előtt egy éles késsel körbemegyünk a panna cotta peremén (nem teljes mélységében, csak a tetejénél), és elválasztjuk a formától.
FONTOS!!! A panna cotta egy hűséges szerzet: ahova sikerült kicuppantanunk a formából, ott is marad örökre. Ne számítsunk rá, hogy majd szépen arrébb igazítjuk, vagy áttesszük később egy másik tányérra: nem fogjuk. Úgyhogy igyekezzünk már elsőre a tányér közepére kicsusszantani! Ha netán mégis a sarkába sikerül, hívjuk fel vendégeink figyelmét az asszimetria méltatlanul alábecsült szerepére a tálalásban! 🙂
Miután kifordítottuk, szobahőmérsékleten hagyjuk negyed órát regenerálódni: ekkor éri el a legtökéletesebb állagát. Ha nagyon csillogós hangulatunkban vagyunk, – és épp van otthon egy kis arany lüszterpor 🙂 – egy keveset fújhatunk belőle a panna cotta tetejére egy kés hegyéről.
A panna cotta alaptechnikája Piszkétől származik.
Ha szeretitek a pohárdesszerteket, próbáljátok ki a kávés-csokis pohárkrémet is, vagy ezt a villámgyors vegán csokimousse-t!
Ha tetszett a poszt, örülök, ha megosztod. Kövesd a Sweet and Crazy Facebook oldalt, hogy ne maradj le semmi érdekesről! Várlak az Instagramon és a Pinteresten is!
Sweet & Crazy 