Tiramisu torta és kalandozásaim a babapiskóták világában

Ha fiúgyereknek szülinapja van, nincs mese: valamelyik ünneplésére tiramisu tortát kell készíteni. Pont. Bár nem a járókában rögzült ezen szokása (és semelyik másik sem, lévén nem igen volt hajlandó megmaradni benne), azért az évek során néhány tiramisu torta már kikerült a kezeim közül. Ennek ellenére érdekes módon a babapiskótákkal csak most sikerült igazán mélyreható tapasztalatokat szereznem. 

Mert képzeljétek el, a babapiskóták ám egészen különbözőek! Erre akkor fogunk legkorábban ráébredni, amikor gyanútlanul kávéba áztatjuk a költségvetés kímélő piskótákat, majd rémülten konstatáljuk, hogy egy szemernyi kávét sem hajlandóak magukba szippantani. A tapasztalatszerzés következő szintjére akkor lépünk, amikor  a bekevert tiramisu krémet a konyhapulton félrehajítva, egy újabb adag, teljesen másfajta babapiskótával térünk haza a sarki boltból. Ez a piskóta ragyogó nedvszívó képességekkel bír, így kezdünk megnyugodni, és hamar arra a logikus elhatározásra jutunk, hogy a nedvszívásra alkalmatlan piskótákkal fogjuk körberakni a tortát: legalább szépen tartanak majd. Némi tortadermesztés után neki is állunk a körberakásnak. Igen ám, de ezek a pénztárcabarát babapiskóták nemcsak a kávét nem szívják, hanem olyan ívesre is vannak kanyarítva, hogy túlságosan kilátszik közöttük a torta a körberakás után (igen, ígérem, fogom magam kezeltetni). No  problem, vannak ugye a frissen beszerzett piskóták, na majd azokkal, azok úgyis szépen illeszkednek. Jó, oké, nincs belőlük elég, mert csak a belső rétegzéshez szántuk, de a bolt igazán nincs olyan messze, gyorsan kiszaladunk. Ez arra is jó alkalom, hogy hevenyészett babapiskótai ismereteinket szofisztikáltabb szintre emeljük: megértjük, hogy azonos márka nem jelent azonos méretet. A legfrissebb beszerzés piskótái ugyanis néhány, jól látható milliméterrel nagyobbak, mint az előző adag.

Az ismeretszerzés rögös út, de minden befektetést megér, úgyhogy haladunk tovább. Szerencsére a friss csomag önmagában is elég, hogy körberakjuk vele a tortát, úgyhogy leszedegetjük a korábbi adagból felapplikált alacsonyabb példányokat, és rakjuk az újakat. Úgy értem, raknánk. Merthogy a boltba szaladgálás alatt a krém a tortán épp annyira kötött meg, hogy nem tapadnak a piskóták. Sebaj, aggodalmaskodásra semmi ok! A sűrített tej a barátunk: kicsit kenünk belőlük a piskóták hátára, és tapasztunk bőszen. Majd körbeérünk a tortán, hogy buddhai nyugalommal megállapíthassuk: az utolsó babapiskóta pont nem fér oda. Hogy ne maradjon hézag, pikk-pakk lekapkodjuk a szépen illeszkedő babapiskótákat, és szellősebben visszapakolásszuk. Épp csak egy kicsit szellősebben, mintha az íves formájú babapiskótákkal raktuk volna körbe a tortát úgy egy órával és néhány boltbamenetellel korábban. 

Visszaolvasva nekem is egészen hihetetlennek tűnik, hogy ennyire kevéssé vagyok csak normális.

De van értelmes hírem is. Nyers tojástól ódzkodók, figyelem! A torta csak hőkezelt tojást tartalmaz.

 

Tiramisu torta recept nyers tojás nélkül, babapiskótával körberakva

 

Hozzávalók (22 cm-es formához):

 

Kakaós piskóta:

1 tojás

50 g cukor a sárgájáho

20 g cukor a fehérjéhez

5 g cukrozatlan kakaópor

85 g liszt

0,4 dl olaj

0,4 dl tej

1/4 csomag sütőpor

csipet só

Tiramisu krém:

500 g mascarpone

6 tojás

8 ek cukor

3 csomag expressz zselatin fix

3 adag hosszú kávé (nálam koffeinmentes) + 3 ek cukor

őrölt vanília

kb. 18 db babapiskóta a rétegzéshez

cukrozatlan kakaópor

+ kb. 24 db babapiskóta a körberakáshoz

 

Elkészítés:

Első körben megsütjük a kakaós piskótát. Ehhez a fehérjét a kisebb adag cukorral kemény habbá verjük. A sárgáját kihabosítjuk a nagyobb adag cukorral, majd hozzáöntjük a folyadékokat és elkeverjük. Beleszitáljuk a száraz hozzávalókat, és gépi habverővel alaposan összedolgozzuk. Végül óvatosan beleforgatjuk a fehérje habját is. Egy sütőpapírral az alján borított tortaformába öntjük, és 175 fokos sütőben – légkeverés nélkül – kb. 18 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. Kivágjuk a tortaformából, és fejjel lefelé, rácsra téve hagyjuk kihűlni.

Nekilátunk a tiramisu krémnek. Ehhez a fehérjét két kanál cukorral gőz felett kevergetjük. Ha beledugjuk az ujjunkat, és csípősen meleg, lehúzzuk a tűzről, és kihűlésig habosítjuk. Félretesszük. A sárgáját a maradék cukorral szintén gőz felett habosítjuk. Ha csípős (72 fok felett), lehúzzuk. Hozzáadjuk a mascarponét, a vaníliát, majd apránként belekeverjük a zselatin fixet. Végül óvatosan beleforgatjuk a fehérjehabot is.

Jöhet a rétegzés (és a boltba szaladgálás). A piskótalap köré csatolunk egy tortakarikát. A piskótalapot alaposan meglocsoljuk a beédesített, kihűlt kávéval. Jöhet rá a mascarponekrém harmada. A babapiskótákat megáztatjuk a kávéban, a krém tetejére pakoljuk, majd bőségesen megszórjuk kakaóporral. Újra mascarponekrém jön, majd kávés babapiskóta és kakaópor. A sort mascarponekrémmel zárjuk. A tortát legalább 6 órára hűtőbe tesszük.

Ha megkötött a torta, leszedjük a tortakarikát, a tetejét alaposan bekakaózzuk, majd nálam lényegesen kevésbé körülményesen körbepakoljuk babapiskótával. Szalaggal körbekötjük. (Mondanom sem kell, hogy nekem a szalagokkal is meggyűlt a bajom. Természetesen azt, amit a célra szántam, a kritikus pillanatban túl vékonynak találtam, így szegény jóember szaladgált a környékbeli virágboltokba megfelelő vastagságúért. Nyilván hiába. Maradt a vékonyka.) És ennyi.

Kávés témában jó választás az E-80 torta és a kávés-karamelles sajttorta is. Vagy egy jó panna cotta.