A csokigyurma egy zseniális találmány: ugyanolyan jól lehet vele figurákat készíteni, mint fondanttal, viszont csokiból van. És hát a csoki az mégiscsak csoki. Ráadásul otthon is simán elkészíthető – persze nem mindegy hogyan.
Már korábban is dolgoztam plasztik csokival, de nem volt egy nyűgmentes procedúra: vagy sokat kellett masszírozni, vagy kivált belőle a kakaóvaj, csomó receptnél pedig hosszasan kell kipréselni a folyadékot a csokigyurmából és apránként felitatni. Na de most, most megvan a nekem való csokigyurma recept (innen)! Nem kell hozzá se idő, se türelem, és mindössze 2 hozzávalóból áll, amiből az egyik a csoki – szerelem első látásra. A végeredmény pedig egy tökéletes állagú, jól formázható, csomómentes, formázás után szépen keményedő massza, konkrétan 5 perc munkával.
Néhány dologra kell csak figyelni, de arra a néhányra mindenképp. Lássuk!
Csokigyurma / plasztik csoki / modellező csoki készítése házilag
Hozzávalók:
2 rész étcsokoládé
1 rész kukoricaszirup vagy glükóz (Az eredeti recept kukoricaszirupra vonatkozik, de mivel az itthon nehezen beszerezhető, glükózzal is teszteltem, és működik.)
Elkészítés:
Az apróra vágott étcsokoládét vagy csokipasztillákat megolvasztjuk és temperáljuk. A temperálásnál most nem fontos túl precíznek lenni: a csoki kétharmadát megolvasztjuk, belekeverjük a maradék szilárd csokit, és ha kb. 32 foknál nem melegebb a csoki, jók vagyunk. A kukoricaszirupot vagy glükózt pár másodperc alatt megmelegítjük a mikróban: a lényeg, hogy a szirup semmiképp se legyen hidegebb, mint a csoki. Mivel a glükóz sűrűbb, azt picit magasabb hőfokra is melegíthetjük – én 44 fokosan használtam, a kukoricaszirupot pedig 37 fokosan. TECHNIKAI INFO: Aki már ragacsozta össze a konyhája összes négyzetcentiméterét glükózzal, annak talán hasznos lehet: ha vizes kézzel kiveszünk a glükózból, és a kezünkben gombóccá formáljuk, csöpp- és ragacsmentesen tudjuk használni!)
A szirupot a csokira öntjük, és spatulával összekeverjük. Nagyon fontos: ez gyakorlatilag néhány mozdulatot jelent, nem szabad túlkeverni. Ha már nem látszanak benne a szirupcsíkok, kész is. Az állaga ilyenkor leginkább egy csokikrémre hasonlít. Ha tovább agyabugyáljuk, kiválhat belőle a zsiradék.
A krémet egy folpackra öntjük, ráhajtjuk a folpack másik felét, tenyerünkkel ellapítjuk, és pihenni hagyjuk. Én a hűvös padlóra raktam, és nagyjából 30-45 perc múlva már tökéletes állagú lett: hajlítható, formázható. Nagyobb mennyiségnél, vagy ha nem lapogatjuk vékonyra, ez több idő is lehet nyilván.
Amikor megvan a kívánt állag, kis részletekben átgyúrjuk a csokigyurmát. Ha az ujjainkkal kicsit keményebb rögöket érzünk benne, szétnyomkodjuk – ezért is fontos, hogy kis részletekben gyurmázzuk át. Ha megvagyunk, már használhatjuk is. Legjobb kesztyűben dolgozni vele, mert a kézmelegtől gyorsan olvad. Nálam csokimókus készült, és nem, a mogyi nem csoki. (A mókus rőt bundája pedig a rápacsmagolt kakaópornak köszönhető.)
A fel nem használt plasztik csokit folpackba tekerjük, zárható zacskóba tesszük, majd szobahőmérsékleten tároljuk. Keményre fog kötni, úgyhogy használat előtt kb. 10 másodperc alatt kissé átmelegítjük, majd átgyúrjuk.
Ha szeretnéd elkápráztatni a gyereket mindenféle cuki figurával, többek között találsz fondant cica, kutya, és Olaf útmutatót is.
Sweet & Crazy 