Retro örömök :) – Így készíts törökmézet házilag!

Soha az életben nem ettem törökmézet, de egyik reggel arra a sürgető érzésre ébredtem, hogy a tervbe vett sós karamelles répatortát mindenképp ezzel kell díszítenem. Ellenállva a késztetésnek, hogy elcsattogjak egy világvégén lévő vásárba, magam mellé ragadtam fiúgyereket, és nekiláttunk a kísérletezésnek. Meglehetősen egyszerű folyamatról van amúgy szó, amit persze egy magamfajta gyakorlott konyhai bajkeverő több helyen is el tud rontani egy laza csuklómozdulattal, de ez csak rólam árul el egy s mást, semmiképp sem a törökmézkészítés nehézségi fokáról. Viszont a hibázási lehetőségeket mind kimerítve most legalább már szilaszilárd talajra tudlak helyezni Benneteket házi törökméz készítése terén, és ez több, mint amiről valaha is álmodni mertem. 🙂 

Vigyázzatok, mert alig kell a törökmézhez valami, és félő, hogy az a pár dolog is már mind megtalálható a kamrátokban, úgyhogy kénytelenek lesztek akcióba lépni! 🙂 

 

Törökméz készítése házilag – recept

 

Hozzávalók (23×13 cm-es formához):

130 g cukor

35 g méz

1 ek víz

1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna (3,2-3,3 g)

 

Törökméz elkészítése:

Kibélelünk egy kb. 13×23-as tepsit sütőpapírral. A biztonság kedvéért formaelválasztó sprayvel is befújtam a sütőpapírt: ezt olajjal helyettesíthetjük. A cukrot a vízzel és mézzel feltesszük főni egy magasfalú lábosban, közben a kezünk ügyébe készítjük a kimért szódabikarbónát. (Igen, jól látjátok, nem fele cukor, fele méz. 🙂 ) Amikor a leghalványabb színt kapja az olvadt cukor (kb. 148 foknál), azonnal lekapjuk a tűzről, beleszórjuk a szódabikarbónát, és egy-két gyors mozdulattal elkeverjük. Hatalmasra fog dagadni, de mi csak ne rémüldözzünk, és leginkább ne kevergessünk, mert összeesik a cukorhab! Amint elkevertük a szódabikarbónát (nem győzöm hangsúlyozni: egy-két keveréssel), azonnal öntsük a tepsibe, hogy lehetőleg a habosodási folyamat még ott is tartson. És ebben a szent pillanatban el is készültünk.

Már csak meg kell várni, hogy megszilárduljon a törökméz (20-30 perc), aztán kedvünk szerint tördeljük, aprítjuk, és légmentes dobozban tároljuk. Ha tortadísznek szánjuk, csak tálalás előtt tegyük a tortára, mert a tortakrémtől és hűtőpárától megszívja magát, és megpuhul.

Búcsúzóul egy gyors felsorolás, hogy miken nem érdemes elvérezni:

• túl nagy mennyiségű cukormassza túl kis tepsibe: a végeredménnyel max ölni lehet, azért meg kár fáradni (a megadott méretekkel viszont pont jó lesz a törökméz vastagsága)
• nem azonnal kapjuk le a tűzről, amint a leghalványabb színt kapja a cukor: a szódabikarbónás keverés alatt is tovább karamellizálódik még a massza, úgyhogy könnyen égett lesz
• túlkeverjük: összeesik, és nem lesz elég lyukacsos

Azt hiszem, ennyi. 🙂 Boldog időutazást!

Ha szerettek a cukorral machinálni, próbáljátok ki a cukorüveget és a karamellizált mogyorótüskét is!