Egy focitorta nem focitorta, ez nem vitás. Ennek szellemében a visszafogott kis szülinapi ünnepléssorozat utolsó állomásaként még készült egy Barcelonás torta is, a haveros bulira. Próbáltam a munka könnyebbik végét megfogni – és a rajztehetségemet is felmérve -, ehető tortaostya használata mellett döntöttem.
Ez elég hálás dolog: nem nagyon kell vele bíbelődni, viszont meglehetősen látványos. És jól jön olyankor, amikor valami bonyolultabb, de nagyon ismert motívumot kell valósághűen reprodukálni. Mondjuk a Barcelona jel éppen kivitelezhető lett volna, de például egy Jégvarázsos Elsa tökéletes mása már kevésbé. Viszont ez utóbbi projekttel még kicsit ráérek: ha az illetékes nem téved, akkor még 52-t kell addig aludni. 🙂
Barcelona torta – Hogyan használjuk a tortaostyát burkolt tortán?
Hozzávalók:
1 db betöltött és lealapozott torta (kánikulában a csoki ganache-os lealapozás a legmegbízhatóbb)
kék és bordó fondant, Unidec vagy marcipán (burkolóanyagokról részletesebben itt)
1 db tortaostya Barcelona FC mintával
hidegzselé (jégzselé néven is fut)
A tortát én kék Unideccel burkoltam, a sávos díszítés pedig bordó fondantból készült. Persze ez fordítva is kivitelezhető: burkolhatjuk a tortát bordóra is, ebben az esetben a csíkok lesznek kékek. A burkolás amúgy a trópusi körülmények között nem ment valami egyszerűen, eszméletlen módon nyúlt a burkolóanyag. (Ezen éppenséggel lehet segíteni egy kevés CMC por hozzáadásával. Na majd talán legközelebb. 🙂 )
A Barcelona kék és bordó csíkok egyforma szélességűek, így a torta kerületét elosztjuk kettővel ahhoz, hogy megkapjuk, egy színből milyen széles anyagra lesz szükségünk az összes sáv elkészítéséhez. A csíkok magassága értelemszerűen a torta magassága lesz. Nálam a kerület 70 cm volt, így 35 cm szélesre nyújtottam a bordó fondantot, és 10 db 3,5 cm-es széles csíkra vágtam pizzavágóval. A sávok helyét érdemes előre bejelölni a tortán (én 3,5 cm-enként pici kis vágást ejtettem a torta oldalán), majd a csíkok hátulját óvatosan megkenjük nagyon kevés vízzel, és a tortára tapasztjuk.
Sodrunk két darab, a torta kerületének megfelelő hosszúságú hurkát bordó fondantból, és a torta aljára és tetejére rögzítjük (kevés vízzel). Mivel a sávok miatt alul nem fekszik fel egyenletesen a szegély, én fondantmintázóval kagylómintát nyomtam körbe rajta végig.
Na és akkor jöhet a tortaostya! A tortaostya gyakorlatilag egy vékony, papírszerű ostyalap, amire ehető tintával van minta nyomtatva. (Egyedi mintákat is lehet rendelni sok helyen, például fényképről is, csak jól meg kell nézni, hogy honnan rendeljük, mert a minőség eléggé változó). Az ostya könnyen méretre, formára vágható egy ollóval. Nem törik, nem szakad, pont annyira könnyű vágni, mint a papírt.
Ha megvan a kívánt méret és forma, akkor a hátulját egy ecset segítségével (vagy kanál hátuljával) vékonyan bekenjük hidegzselével. Ne tocsogjon, de mindenütt jól fedje be egyenletes rétegben. A hidegzselé biztosítja a megfelelő nedvességet az ostyának, és ez tapasztja oda a fondantra is. Ha bekentük, a helyére tapasztjuk az ostyát. Ha nem fekszik fel szépen, valahol nem akar odaragadni, akkor ott valószínűleg kevés a jégzselé, érdemes még alákenni. Ha szépen rátapadt, az ostya felületét is bekenjük vékonyan a zselével. Ez szintén a tortaostya nedvességét biztosítja, és szép fényt ad a képnek.
Elvileg itt megvagyunk: ha jól bekentül alul-felül a tortaostyát a hidegzselével, akkor nem fog felpöndörödni. Ha viszont spóroltunk, akkor kiszáradhat az ostya, felpúposodhat, a széleken pedig elválhat a tortától. Ha nem bízunk magunkban és a jégzselés hatásban, akkor egy vékonyra sodort fondant csíkot körbetapaszthatunk az ostya szélén: ez már tutira megfelelően rögzíti az ostyát, és megakadályoz minden pöndörödési kísérletet.
Már csak egy kis szotyi kell, és teljes a feeling. 🙂
Sweet & Crazy 