Nutellás-mascarponés amerikai csokitorta – cicának álcázva

Tenyészszemlén vélhetően nem menne át, azt hiszem, a fajtatisztasággal akadnának gondok, de a világ legédesebb szülinapos kétévese egyértelműen felismerte: Cica! Torta! 🙂 Azért legközelebb tortakészítés előtt majd megnézek néhány macskás fényképet. Mondjuk holnap. (Így még épp időben leszek a következő cicatortához. 🙂 )

Amúgy a tortadíszítés – a gyereknek való örömszerzésen kívül – alkalmat teremtett a megvilágosodás érzésének mély átélésére is. Konkrétan – atomfizikusokat megszégyenítő szárnyaló logikával – felismertem, hogy könnyebb dolgozni egy nem kidurrant habzsákkal, mint egy kidurranttal. Sajnos a felismerés értékéből levon valamicskét, hogy erre a torta körbedíszítésének csak a felénél jöttem rá, akkor is némi kényszer hatására. Valahogy addig abban a hitben ringattam magam, hogy tudok úgy habzsákból szőrcsomókat nyomni, hogy közben az ujjammal (később ujjaimmal) betapasztom a lyukat a habzsák oldalán. Aztán a lyuk nagyobb lett, mint a lyukbetapasztásra befogható ujjaim együtt, és ekkor kénytelen voltam a krémet átszedni egy új habzsákba. Az érzést nem tudom leírni! Előtte már épp eldöntöttem, hogy az életben többet szőrös tortát nem csinálok, és lám, most meg csak úgy buggyantak ki a habzsákból a formás kis szőrcsomók! Remélem, ebből a kis epizódból semmilyen módon nem lehet következtetni az IQ-mra, vagy bármi egyéb képességemre. 🙂

És akkor a szószátyárkodás után jöjjön a torta. Merthogy ez a bejegyzés most a torta receptjét hívatott átadni. A díszítés technikájáról részletesen itt olvashattok. 

Na ez a torta végre roppant gyors! Mármint szőr nélkül. A piskóta rendkívül délutáni-alvás barát (értsd: nem kell habverővel felzavarnod a gyereket legédesebb álmából), csak gyorsan összekevered, és kész. Cserébe viszont nagyon szaftos, puha, olyan amerikai típusú csokitorta. A krém pedig még ennél is gyorsabb: ha hipp-hopp össze kell dobni egy tortát (megesik az ilyesmi), vagy a gyerekek rendelik meg, hogy milyen legyen a torta belül, szinte mindig ennél lyukadok ki. Verhetetlen. Nutella-mascarpone. Ennyi. 🙂

Nutellás-mascarponés amerikai csokitorta – recept

 

Hozzávalók (15 cm-es tortaformához):

 

Amerikai csokitorta (Havas Dóra könyvéből):

1 db tojás

0,75 dl olaj

0,65 dl kefir (vagy joghurt)

0,75 dl víz

100 g cukor

85 g liszt

35 g cukrozatlan kakaópor

3/4 tk szódabikarbóna (nagyjából egy nagyon csapott tk-nak felel meg)

csipetnyi só

Nutella-mascarpone krém

(a mennyiségek arra vonatkoznak, ha csak belül töltjük a 3 lapba vágott tortát)

100 g Nutella vagy egyéb jó minőségű mogyorókrém (a Spar-os – nem budget – nagyon jó))

200 g mascarpone (nekem az Aldi-s és Lidl-es jött be)

Tejcsokoládé ganache a torta körbekenéséhez (opcionális, plusz egy adag nutella-mascarpone krémmel helyettesíthető)

250 g tejcsokoládé (aprítva vagy csokilencse)

1 dl tejszín

Elkészítés:

Ha használunk tejcsoki ganache-t – és nem helyettesítjük egy plusz adag nutellás mascarpone krémmel – , akkor ennek elkészítésével kezdünk, mert felhasználás előtt állnia kell. A ganache-hoz a tejszínt forrpontig melegítjük, és ráöntjük az aprított csokira. Két percig hagyjuk állni, majd fényesre keverjük. Jó pár órára félretesszük (nem hűtjük). 

Az amerikai piskótához egy edényben összekeverjük a száraz hozzávalókat, egy másikban a nedveseket, majd összeöntjük a kettőt, és elkeverjük. Sütőpapírral kibéleljük egy 15 cm-es forma alját, beleöntjük a masszát. 160 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben fél óra alatt megsütjük. Tűpróbával ellenőrizzük! Leemeljük róla a tortakarikát, és fejre állítva, rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni. 3 lapba vágjuk. (Ha nagyobb formában sütjük ugyanezt a mennyiséget, vélhetően csak 2 lapba tudjuk majd vágni, de az nem a világ vége.)

A mascarponés krémhez a Nutellát összekeverjük a mascarponéval, és megkenjük a tortalapokat. Ha ezzel a krémmel akarjuk borítani a tortát , – amit amúgy melegen ajánlok, én egyszerűen csak szeretem megnehezíteni az életem 🙂 – akkor duplázzuk a krém mennyiségét.

A torta lealapozásához, amennyiben ganache-t használunk, picit megmikrózzuk a tejcsokis masszát. Ne legyen teljesen folyós, de nagyon puha igen. Én lespóroltam a melegítést, mert úgy ítéltem meg, eléggé kenhető a ganache. No ez nem volt jó ötlet, mert nagyon gyorsan megkötött a hideg tortán, és nem lehetett szépen elkenni. Szerencsére ez a szőr alatt nem látszik. 🙂 Szóval kicsit melegítünk, majd körbekenjük vele a tortát. Ha nem ganache-sal dolgozunk, akkor a töltelékkel együtt frissen bekevert Nutella-mascarpone krémmel rögtön tudunk dolgozni a torta betöltése után. A lealapozott tortát minimum egy órára hűtőbe tesszük.

Ha nem cicás tortában utazunk, készen vagyunk!!!

Ha viszont abban a szerencsében van részünk, hogy az éppen kétéves lányunk  rajong a cicákért, akkor még egy kicsit robotoljunk! 🙂 És olvassuk el a következő posztot a szőrkészítés fortélyairól! (Egy nő életében úgyis ritka, hogy a szőrért harcol. 🙂 ) Annyit elöljáróban, hogy nem vajkrémmel készül…